Köszöntés

Drága, Egyetlen Olvasóim! Nagyon-Nagyon Boldog Új Évet Kívánok Nektek! :) Köszönöm, hogy eddig is támogattatok és remélem, hogy 2014-ben is velem lesztek. Majdnem fél éve vagyok a blog világban és sokat köszönhetek nektek. Még ha nem is mondatok formájában, de az oldalmegjelenítésekkel és pipákkal a tudatomra adjátok, hogy olvassátok a történetemet. Fantasztikus és rendkívüli emberek vagyok, ezt ne feledjétek! :) 3.-án jövök a következő résszel, addig is vigyázzatok magatokra és további kellemes hetet kívánok mindegyikőtöknek! :)

                         Hatalmas ölelés: Fanny

21.rész Mi?!

Halihó Drága Olvasóim! Itt is vagyok a következő résszel! 31.-ig már nem fogok jelentkezni, ezért Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet Kívánok Nektek! :) Milyen hamar eltelt ez az év is. Ezt a tanévet is most nem rég kezdtük el, de már mindjárt vége és számomra kezdődik egy új élet, a gimnáziumban. :)
Az ünnepek nem telnek valami kellemesen az én részemről, mivel megvagyok fázva, alig kapok levegőt és még a torkom is fáj! Hurrá, imádok beteg lenni! :/
Biztos vagyok benne, hogy aki olvassa a blogot az látta a trailer-t is. Én csináltam a videót és elszeretném mondani, hogy amit láttatok benne az nem úgy lesz. Változtatni fogok a dolgokon és máshogy fogom írni a történetet! 
Nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást, vigyázzatok magatokra és komizni még mindig ér! :)

                Big Hug: Fanny


                                                                     **Zayn Malik**


A tegnap este nagyon jól telt, sokat beszélgettem Ash apjával és Emma-val. Mind a ketten nagyon kedves, aranyos emberek. Szeretik a viccet és a hülyéskedést, ezért nem éreztem feszülten magamat a társaságukba, mert olyan volt, mint ha a barátaimmal lettem volna. Alex-al kapcsolatban, már telefonon keresztül hallva a hangját is megállapítottam, hogy nagyon rendes ember. Kifinomult, lelki ismeretes és nagyon jó társaság. Vacsora közben elnéztem, ahogy a lányával beszélgetett és látszódott rajta, hogy minden erejével azon van, hogy a legtöbb időt vele töltse és az elmaradt időt valamelyest bepótolja. Kinézetre igaz, hogy nem hasonlítanak annyira, mivel Ash inkább az anyja felé húz kinézetileg, de természetre és beszédre, akár az ikrek. Meggondolják mondanivalójukat, kedves, nyugtató hangon beszélnek, az elképzelésük legtöbb esetben megegyezik és hatalmas szívük van. Azt hittem, hogy Alex neheztelni fog rám, amiért megbántottam a lányát, de nem így volt, hanem akárcsak a fia lennék meleg szívvel bánt velem. Sokat kérdeztek Emma-val a turnéról, az éneklésről és a velem megtörtént dolgokról. Lelkesedve tartottam nekik élmény beszámolót és örültem, hogy ennyire érdeklem őket és kedvelnek.
Én is, ahogy barátnőm is az apja iránt táplál, úgy mond nagyobb szeretett, tiszteletet, de ez nem meglepő dolog, mivel ő már csak Alex-ra számíthat nagyrészt. Én azért vagyok inkább apámmal jobban el, mivel egyedüli fiú gyerek vagyok a családba és négy lány között sokszor ő volt a menedékem. Anyámat is nagyon szeretem és az már biztos, hogy nem tudnám elviselni, ha olyan lenne a viszonyom vele, mint Ashley és az anyja között. Nem értem valakit, hogyan visz rá a lélek, hogy a saját gyermekével, akit a világra hozott így bánjon vele. Ash már sokszor elmondta, hogy ha neki lesz egy gyereke, foggal-körömmel küzdeni fog érte és nem hagyja soha cserben. Amióta velünk van sokat játszott Lux-al, míg Lou elhozta hozzánk, mert dolga volt és mindannyian mosolyogva néztük, ahogy játszik, beszélget a kislánnyal. Nagyon szereti a gyerekeket és ez fordítva is elmondható. Míg másnál sírnak, addig nála nevetgélnek és édesen gagyognak. Olyan kisugárzása van, hogy még a csöppségeket is ámulatba ejti vele.
Már egy jó ideje nem aludtam, mert a gondolataim felébresztettek, ezért volt időm csodálni a kezeim között alvó angyalt. Nem úgy alszik, mint más lányok, akiknek a haja égnek áll, hangosan szuszognak, össze-vissza mocorognak, hanem, mint egy aranyos kislány. Barna haj zuhataga lágyan omlik a hátára, arca nyugodtságot sugall, néha rózsaszín ajkai mosolyra húzódnak, kezei aranyosan foglalnak helyet pofija alatt és halkan veszi a levegőt. Néha éjszakánként észre veszem, hogy kezét felvezeti mellkasomra és közelebb bújik hozzám, amire egyből reagálok és én is közelebb bújok hozzá. Ha együtt alszunk lábaink rendszerint egymásba csavarodnak és jól eső érzés járja át a testem, ahogy puha talpa hozzá nyomódik az én lábfejemhez. Nem tudnék és nem is akarok nála tökéletesebb lányt magam mellett tudni, mert nekem csak is kizárólag ő kell. Őt akarom az oltárhoz vinni és örök hűséget fogadni neki, vele akarom a gyerekeinket felnevelni és vele együtt megöregedni és utolsó perceinkben is egymás kezét fogni. Lehet hülyeség, amiket gondolok, mivel össze-vissza még csak két hetet voltunk együtt, de ennyi idő bőven elég volt, hogy ezeket a dolgokat bátran kimerjem jelenteni. Mikor nem volt mellettem az életkedvem is elment, legszívesebben egész nap a szobámba ültem volna és azon gyötrődtem volna, hogy mit csináljak, mihez kezdjek, hogy megint magam mellett tudhassam. Mindig a telefonomat szorongattam és rendszerint a vele készült képeket néztem és reménykedtem, vártam a csodára. Féltem elé állni és megmondani neki a valós okot, amiért elhagytam és szórakoztam vele. Most is félek neki elmondani, de muszáj leszek, mert járok neki annyival, hogy tudjon erről az egész teketóriáról. Ha Pezz elfogadta volna, hogy nekem csak is ő kell és már másra nem tudok szerelmemként tekinteni csak rá, akkor már egy hónapja együtt lehetnénk minden gond nélkül. Nem tudom, hogy Edwards kisasszony tényleg elfogadta a tényt és lenyugodott vagy egy darabig eltűnik, majd megint romokba dönti az életünket. Nagyon remélem, hogy az első reszortom fog megvalósulni, mert ha tetszik neki, ha nem akkor is vele fogok maradni.

Tekintetem ismét szerelmem gyönyörű arcára veszettem és ámulattal néztem. Szempillái néha-néha megremegtek, pisze orrát megmozgatta és gyönyörű barna szemeit eltakarta a szemhéja. Egy hajszál az arcába csúszott, amit egyből el sepertem onnan és már elakartam venni a kezem, mikor hirtelen elkapta azt.
- Malik úr. -mosolyodott el még mindig csukott szemmel. - Ha folyton nézel, akkor nem nagyon fog menni az alvás. - nyitotta ki mondandója végén csillogó szemeit.
- Ezer bocsánat, de túlságosan szép vagy. - csúsztam lejjebb és nyomtam egy puszit langyos homlokára.
- Ne túlozz. - nevetett fel, majd rám nézett. - Jó reggelt.
- Neked is hercegnőm. - simítottam meg haját.
- Puszit már nem is kapok? - biggyesztette le ajkait.
Fel nevettem gyermekded cselekedetén, majd egyik kezemet arcára vezettem és lágy csókot nyomtam szájára. Szabad kezét felvezette a hajamba, amitől kirázott a hideg, majd onnan levándorolt egészen a tarkóm aljáig. Pizsama felsője felcsúszott, ezért kapva az alkalmon simogatni kezdtem csinos derekát. Az agyam kezdett elborulni és nehezemre esett kontrolálni magam. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást, mind a ketten többet akartunk, de tudtuk, hogy nem most van ennek az ideje. Beletúrtam selymes hajába, élveztem a közelségét, de eltávolodtam tőle, mert féltem, hogy ténylegesen elkap a mámor és nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Íriszeit mélyen az enyémbe fúrta és tisztán látszott tekintetéből, hogy ő is azt érzi, amit én. Arca ki volt pirulva, ahogy az enyém is, mert éreztem, ahogy elöntött a melegség és a szobát csak a hangos szuszogásunk töltötte be. Mindkettőnkben elfojtott érzelmek kavarogtak, de nem mondtunk semmit csak néztük egymást. Aranyosan rám mosolygott, majd viszonozva gesztusát ismét magamhoz húztam és karjaim közé húztam.
- Zayn. - szólalt meg halkan.
- Igen?
- Akarlak. - mondta hasonló hangszínben, de mondandója végén cinikusan felnevetett és elbújtatta arcát pólómba.
- Nézz rám kicsim. - próbáltam felemelni fejét, de nem hagyta magát.
- Nem. - ellenkezett. - Vedd úgy, mint ha nem mondtam volna semmit.
- De nem akarom úgy venni. - mondtam, mire ellazította magát és feltudtam emelni a fejét.
Szemeit lesütötte, arca pírban úszott és mélyeket lélegzett.
- Nézz rám Ashley. - mosolyodtam el, mire rám emelte tekintetét. - Én is ugyan azt érzem, mint te, de ennek nem most van itt az ideje.
- Tudom. - sóhajtott. - Ekkora hülyeséget még életembe nem mondtam.
- Ez nem hülyeség te kis butus. - bújtam hozzá nevetve.
- Oké, váltsunk témát. - rázta meg a fejét. - Ma mikor mész Bradfordba?
- Dél előtt már elakarok indulni, mert sok idő, mire haza érek. - sóhajtottam egy nagyot. - Már megint itt kell hagyjalak.
- Igaz, de gondolj a családodra, a rajongókra és már nem is fog ez a dolog a fejedbe járni. - mosolygott rám szomorkásan és kezét arcomra tette.
- Te mindig a fejembe jársz drágám. - fogtam meg arcomon lévő kezét. - Minden percben. - pusziltam bele tenyerébe.
- Te is nekem. - kacsintott rám. - Főleg, mikor reggel felkelsz és alsó gatyában levánszorogsz a konyhába egy bögre kávéért. Az mindig előttem van. - nevetett.
- Te pedig fehérneműben vagy mindig előttem. A legszebb látvány a világon. - mondtam kacéran.
- Jól van elég. - bökött hasba kacagva. - Nem nekem van halacskás gatyám.
- Nem is. Honnan tudod? - meresztettem rá szemeimet.
- Amióta ismerlek nem egyszer volt már rajtad. Meg tudod a nadrágot fel szokás húzni, ha lecsúszik. - szállt ki az ágyból és az ablakhoz ment.
- Gonosz vagy. - ültem fel durcásan a takarók között.
- De így is szeretsz. - mosolygott rám angyalian, majd elhúzta a függönyt.
Hunyorogva néztünk egymásra, mert bántotta a szemünket a fény, mivel eddig sötét uralkodott a szobába. Én is kiszálltam az puha ágyból és a sport táskámhoz mentem, ami az egyik fotelba pihent. Előhalásztam belőle egy fekete farmert, fehér pólót, szürke pulóvert és a tisztálkodási cuccaimat, míg ő a ruhás szekrénybe kutakodott szintén ruhák után.
- Mehetek én előbb a fürdőbe? - kérdeztem meg tőle, majd a háta mögé mentem és nyomtam a nyakára egy puszit.
- Persze. - fordult meg és adott egy puszit az arcomra.
Be ballagtam a helységbe, de még mielőtt becsuktam volna az ajtót mosolyogva figyeltem, hogy szitkozódva próbál kiszedni egy felsőt a szekrényből. Fejemet rázva ténylegesen becsuktam a faszerkezetet és dolgaimat lepakolva a fürdőszoba szekrényre, kinyitottam a csapot a zuhanyzóba, betettem oda a tusfürdőm, samponom és a szivacsomat. Levettem magamról a pizsamának szolgáló pólót és alsógatyát, majd beálltam a meleg víz alá. Kirázott a hideg, ahogy a cseppek hozzáértek a bőrömhöz. Órákig álltam volna a meleg vízsugár alatt, de az idő úr és ha időben haza akarok érni, akkor haladnom kell. Kezembe vettem a kék szivacsot, majd nyomtam rá a tusfürdőből és szétkentem magamon a hideg anyagot. Testem minden szegletét megtisztítottam, hajat is mostam, majd kiszálltam a párával teli kabinból. A hűvös levegő megcsapott, ezért gyorsan magamra tekertem a törölközőt, amit még Ashley adott múlt este fürdés előtt. Alaposan megtöröltem tagjaimat, majd a ruhaanyagot csípőm köré tekertem. Egy kisebb törölközővel megdörzsöltem víztől ázott hajamat, majd kezembe vettem a haj szárítót és elkezdtem szárazzá varázsolni fekete haj koronám, mivel ha vizes olyan vagyok, mint egy ázott kutya. Nem totojáztam sokáig az öltözködéssel és a zselével, csak egy keveset kentem a hajamra, csak hogy még is álljon valahogy. A nedves textil darabokat kiterítettem a szárítóra, ami a falon függött, majd kiléptem a fürdőből. Már Ashley is fel volt öltözve, haját kisebb kontyba fogta össze, csinos lábait egy fekete melegítő nadrág fedte és felsőtestét egy fehér pulóverral takarta el. A falon díszelgő tükör előtt csinosította magát és egy kevéske parfümöt fújt a nyakára. Az ágy már rendbe volt rakva a ruháim szépen sorakoztak a táskám mellett. Észre vette, hogy figyelem, ezért megfordult és kedves mosolyt villantott rám.
- Te nem fürdesz le? - kérdeztem és a dolgaimat belehajítottam a fotelba.
- Nem. - rántotta meg vállát. - Egész nap itthon leszek, szóval felesleges.
- Nem akarok elmenni innen. - ültem le a szépen összehajtott takaróra és mutattam neki, hogy üljön az ölembe.
- Pedig muszáj. - teljesítette kérésem és helyet foglalt combjaimon. - Anyukádék is örülni fognak, hogy karácsonykor velük lehetsz, főleg a lányok. - mosolyodott el.
- Tudom, de téged akkor sem akarlak itt hagyni.
- Akkor csomagolj bele a táskádba és megyek veled. - mutatott nevetve a fotelban pihenő tárgyra.
- Nem is olyan rossz ötlet. - kaptam fel és elindultam vele az előbb említett dolog felé.
- Csak vicceltem. - nevetett. - Nem is férek bele.
- De hogy nem. - ültettem rá a már így is kilapított pakkra.
- Max a fenekem. - nevetett még jobban, mire belőlem is kitört a jókedv.
- Látod ezért akarok mindig veled lenni. - guggoltam le elé és kezeimet ráhelyeztem formás combjaira.
- Miért is? - húzta fel egyik szemöldökét somolyogva.
- Mert ha veled vagyok, akkor jól érzem magam és minden rosszat kitudok zárni. - simítottam meg arcát.
- Szeretlek tudod? - döntötte homlokát az enyémhez.
- Én is téged. - mosolyodtam el és nyomtam hívogató ajkaira egy csókot.
Amint hozzáért ajkam a puha bőr felülethez a fejem egyből megszédült és többet akartam egy csóknál. A hajába nem tudtam belevezetni ujjaimat, mert fel volt kötve, ezért tarkójánál fogva húzta még közelebb magamhoz. Egyik keze mellkasomat simogatta, míg a másik hajamba kalandozott fel. Érezhetően megremegtem, ahogy ujj begyei érintkeztek fejbőrömmel. Mind két kezemet csípőjére helyeztem, de nem bírtam ki, hogy ne nyúljak puha bőréhez, ezért vastag pulóvere alá csúsztattam mancsaimat és óvatosan simogattam a hátát. Ajkaink lassú, majd gyors ütemet diktáltak, én pedig alig bírtam ellen állni és majd nem kezeim közé kaptam és az ágyhoz vittem. Szájától elváltam és nyakát kezdtem puha csókokkal behinteni, mire libabőrös lett és apró kezeit hátamra helyezve simogatni kezdte azt. Egyre lejjebb haladtam, az agyamat elöntötték az érzelmek és alig bírtam nem megtenni azt, amit most még nem kéne.
- Zayn. - mondta halkan.
Egy kicsit elhátráltam tőle és figyeltem arca minden szegletét. Ő is akarta, ahogy én is, szemei bőszen csillogtak és szája sarkában kis mosoly bujkált. Más időpontban és helyen, minden bizonnyal megtettem volna, de még is csak az apja házában vagyunk és ráadásul biztosan már fent vannak. Akarom minden porcikáját és azt is akarom, hogy ténylegesen az enyém legyen, de még várat magára a dolog egy kicsit.
- Tudom. - sóhajtottam egy nagyot és álló helyzetbe tornáztam magam. - Mennyi az idő?
- Fél 10. - mutatott a falon kattogó órára.
- Lassan indulnom kell. - fogtam meg kezét és felállítottam magammal szembe.
- Értem. - biggyesztette le száját és megfordulva pakolni kezdte a dolgaimat a sport táskába.
- Haragszol? - bújtam hozzá hátulról.
- Ne hülyéskedj már Zayn Malik. - nevette el magát. - Olyanokat tudsz kérdezni. Persze, hogy nem. Tudom, hogy számít rád a családod, a srácok és a rajongóitok is.
- Csak bár nem ilyen áron, hogy ne lássalak hónapokig. - húztam magamhoz.
- Nem hónapokig, hanem csak egy hónapig. - mormolta a pulcsimba. - Januárba úgy is megyek egy koncertetekre és találkozunk.
- Az még sok idő. - pusziltam bele hajába.
- Jaj te nagy melák. - puszilta meg az orrom. - Hamar eltelik az a kis idő.
Egymást öleltük és hallgattuk a másik levegő vételét, mikor kopogást hallottunk az ajtó felől.
- Gyere. - szólt ki Ash és egy kicsit eltávolodtunk egymástól.
- Jó reggelt fiatalság. - találtuk szembe magunkat Alex mosolygós arcával.
- Neked is apu. - mosolyodott Ashley és oda ment hozzá, majd nyomott az arcára egy puszit.
- Jó reggelt Alex. - mosolyogtam rá az előttem álló férfira.
- Gyertek reggelizni. - nyitotta ki jobban az ajtót és előre ment.
- Egyúttal leviszem a táskámat is, mert reggeli után már megyek. - vettem fel a tatyómat, majd kimentünk a szobából mind a ketten.
Megfogtuk egymás kezét és lassan ballagtunk le a lépcsőn. Nem nagyon akaródzott elmenni úgy, hogy nem jöhet velem, de igaza van, hogy muszáj elmennem a családomhoz. Ők is nagyon hiányoznak és legalább karácsonykor is velük lehetek, még ha nem is sok ideig.
Letettem a holmimat a kanapéra és bementünk a konyhába, ahonnan finom illatok kúsztak ki.
- Jó reggelt Emma. - köszönt neki egyből barátnőm, aki egy nagy tányér palacsintát tett le az asztalra.
- Jó reggelt. - mosolygott ránk kedvesen, majd mind a kettőnk arcára nyomott egy-egy puszit. - Hogy aludtatok?
- Jól. - mondtuk egyszerre Ash-el.
- Látom nagyon egy hullámhosszon vagytok. - nevetett fel.
Erre nem mondtunk semmit csak egy váll rándítással tudtuk le, majd helyet foglaltunk az asztalnál és mind a négyen hozzákezdtünk a reggelihez. Ahogyan tegnap este, ma is jót beszélgettem, nevettem a felnőttekkel evés közben, de Ashley nem nagyon szólt bele a dolgokba, csak piszkálta a tányérján lévő palacsintáját és hallgatott, mint a sír. Alex és Emma hirtelen felpattantak az asztaltól és kapva az alkalmon rákérdeztem barátnőmre, miért ilyen szontyoli.
- Mi a baj? - fogtam meg kezét.
- Semmi. - erőltetett egy mosolyt arcára, amit persze nem hittem el neki.
- Ismerlek már annyira, hogy tudja, ha van valami gond. - simogattam meg arcát, mire rám nézett.
- Tudod, nem nagyon szeretek búcsúzkodni, azt meg végképp nem, hogy megint nem foglak látni csak skype-on. - sóhajtott egy nagyot. - Tudom, nem rég mondtam, hogy várnak rád a rajongók meg mindenki, de nagyon nehéz így.
- Nekem is, de kifogjuk bírni, figyeld meg. - mosolyogtam rá halványan. - Biztos vagyok benne, hogy van olyan erős a szerelmünk, hogy kibírjuk egy kis ideig egymás nélkül.
- Az a baj, hogy nem kis időről beszélünk. - emelte fel maga tehetetlenül kezeit.
- Az idő nem számít csak az, hogy mindent kibírunk együtt. - húztam magamhoz.
Akárcsak egy kiscica hozzám bújt és megfogta kicsi kezeivel az enyémet. Az ajtó hirtelen kicsapódott és Emma-ék jöttek be rajta egy nagy ajándék dobozt szorongatva.
- Gyere közelebb kicsim. - intett Ash-nek apja, mire felállt és odament hozzájuk. - Boldog karácsonyt. - mondták egyszerre egy hatalmas mosoly kíséretében.
- Köszönöm. - viszonozta gesztusukat és átvette tőlük az ajándékot.
Óvatosan lehámozta róla a csomagolást, majd levette a tetejét és egy pillanatra megállt a mozgással.
- Mi van benne? - kérdeztem kíváncsian.
- Gyere ide és meglátod. - nevette el magát, de szemeit egy pillanatra se vette le az előtte lévő ajándékáról.
Felálltam a székről és oda léptem hozzájuk és meglátta, hogy egy gyönyörű, lila ruha pihen benne. Kiemelte és ámuldozva nézte a ruhadarabot. Hatalmas mosoly ékeskedett arcán és forgatni kezdte kezei között.
- Mesés. - nézett apjára és Em-re. - Köszönöm szépen. - tette vissza óvatosan a helyére és megölelgette őket.
- Nagyon szívesen angyalom, örülünk, hogy tetszik. - vonta szorosan mellkasára Alex.
- Remélem szereted a lilát. - ölelte meg nevelő anyja is és nyomott egy puszit a homlokára.
- A kedvenc színem. - távolodott el tőle.
- De van ott még valami. - somolygott apja és a dobozra bökött.
Csodálkozva lépett vissza a papír tárgyhoz és keresni kezdte az észre nem vett ajándékot. A ruhát kivette és az egyik székre helyezte, majd kiemelt az aljáról két papír lapot.
- Ez micsoda? - nézett csodálkozva az előtt álló személyekre.
- Két repülő jegy Mallorca-ra, neked és Zayn-ek. Gondoltuk vele szívesebben mész nyaralni, mint velünk. - nevette el magát Emma.
- Ez butaság, de köszönjük szépen. - lépett hozzám és féloldalasan átölelt.
- Valószínűleg csak a turné végén tudunk elmenni, de köszönjük. - mosolyogtam rájuk.
- Mindenre gondoltunk. - kacsintott egyet Alex. - A jegyet bármikor használhatjátok, nincsen megszabva az idő.
- Ha már ajándékozunk, akkor nekem is van számotokra egy kis meglepetésem. - mondta vidáman barátnőm Alex-éknak és az ajtó felé indult. - Mindjárt jövök. - lépett ki a konyhából.
- Öröm nézni, hogy milyen boldog. - utalt Emma kijelentésével Ashley-re. - Te miattad ilyen. - bökte meg mosolyogva vállamat.
- Minden erőmmel azon vagyok, hogy ez így is maradjon. - ültünk le mind a hárman az asztalhoz. - Az hittem, hogy majd neheztelni fogtok rám, amiért nem rég megbántottam.
- Az igaz, hogy nem repestem az örömtől, mikor sírva hívott fel a történtek miatt, de látom rajtad, hogy nagyon szereted és ez a lényeg. - szorította meg barátságosan vállamat Alex.
- Nem azért hagytam el, mert így akartam, hanem, mert Perrie a volt barátnőm megfenyegetted azzal a címszóval, hogy ha nem leszek ismét vele, akkor bántani fogja Ash-t. Ezt nem akartam, ezért bele mentem a játékába, pedig a hátam közepére se kívántam ezt az egészet. Tényleg Ashley-t szeretem és mást nem is fogok. - mosolyodtam el.
- Aranyosak vagytok együtt és nagyon sok mindenben hasonlíttatok. Tegnap este, ahogy beszélgettünk, egyből feltűnt. - mondta Emma.
- A srácok is mindig ezt mondják. Egyszer azt, hogy én vagyok olyan, mint ő csak fiúba vagy ő olyan, mint én csak lányba. - nevettem fel.
- Igazuk van. - mosolygott tovább Em.
- Ezt eddig nekem miért nem bírtad elmondani? - hallottuk meg Ash hangját és egyből az ajtó felé kaptuk a fejünket.
- Micsodát? - kérdeztem vissza.
- Hogy Perrie megfenyegetett. - sóhajtott egy nagyot. - Egész végig azt hittem, hogy velem van a baj és már nem szeretsz. Folytonosan azon gondolkodtam, hogy mit rontottam el.
- Mert féltem elmondani neked. - álltam fel és odamentem hozzá. - Elakartam, de egy kicsit később.
- Ezt egyből el kellett volna mondanod Zayn. Nem lett volna a veszekedés meg semmi, ha nem titkolod el.
- Tudom. - hajtottam le a fejem. - Akkor most mi lesz?
- Mi lenne te butus? - nevetett fel. - Ez a tény nem változtat semmin. Ugyan úgy szeretlek.
- Akkor jó. - könnyebbültem meg és magamhoz húztam egy ölelésre.
Egy pillanatra kilépett az ajtón, majd két dobozzal a kezében jött vissza. Mosolyogva lépett oda a többiekhez és átadta nekik az ajándékokat.
- Boldog karácsonyt. - ölelte meg őket.
- Köszönjük. - mondták egyszerre.
- Aha, és még mi vagyunk egy hullámhosszon. - nevettem fel.
- Jól van na. - legyintett egyet Emma, szintén nevetve.
Akárcsak a gyerekek, izgatottan bontották ki a csomagokat és kérdezgették egymástól, hogy melyikőjük mit kapott.
Alex egy bőr övet, két pólót és egy nagy üveges parfümöt, Emma szettben nyakláncot, karkötőt, fülbevalót és egy lovas képet kapott, mivel imádja a lovakat. Láthatóan nagyon örültek az ajándékoknak, mert össze-vissza ölelgették Ashley-t, aki alig bírt megállni a lábán. 

                                ~.~.~.~                                                                                                        

Az ajándékok átadása után nem sokat maradtam Ashley-éknél, mert a vonat, amivel haza akartam menni hamarosan indult. Barátnőm felajánlotta, hogy kivisz az állomásra, ezért hamar odaértünk. Kiszálltunk a kocsiból  és míg én a táskámat kivettem a csomagtartóból, addig ő figyelte minden mozdulatomat. Út közben nem sokat beszélgettünk, ő az utat, én meg a várost figyeltem. Én se szeretek búcsúzkodni, főleg tőle nem, de ha akarok, ha nem, akkor is el kell indulnom. Lehajtottam az ajtót, majd táskámat a földre dobva, oda léptem hozzá. Nem mondtunk semmit csak szorosan egymáshoz bújtunk és vártuk, hogy kettőnk közül valaki megszólaljon. Nem erősségem az ilyen dolog és azt se tudtam, hogy kezdjek hozzá a mondandómhoz, de szerencsémre ő szólalt meg előbb.
- Vigyázz magadra nagyon, oké? - emelte rám szomorú szemeit.
- Rendben, te is. - nyomtam egy puszit homlokára. - Nem nagyon tudom, hogy mit mondjak, de azt igen, hogy nagyon szeretlek.
- Én is téged. - hajtotta le fejét és mély levegőt vett. - Már most hiányzol. - rugdosta lábával a betonon lévő köveket.
- Minden nap hívlak, amikor csak tudlak. - emeltem fel fejét és szembe találtam magam könnyes íriszeivel. - Ne sírj kicsim. - töröltem le könnyeit.
- Nem fogok. - erőltetett egy mosolyt magára. - Csak az a baj, ha nem vagy velem, akkor minden másabb. Lehet önzőség, de az lenne a jó, ha mindig magam mellett tudhatnálak. 
- Nem az, mert én is azt szeretném, ha veled lehetnék minden percben és akkor csinálhatnám ezt, amikor akarom. - nyomtam egy csókot ajkaira, mire elmosolyogta magát. - Ne sírj miattam.
- Ne kérj ilyen hülyeségre. - ráncolta össze homlokát, mire elnevettem magam. - A barátom vagy és ha nem látlak hónapokig, jó hogy sírok, mivel hiányzol.
- Nekem is nagyon fogsz hiányozni, de akkor se sírj. - helyeztem kezemet arcára.
- Miért vagy ilyen makacs? - forgatta meg szemeit nevetve.
- Nem is tudom. - illegtem-billegtem előtte, mint egy idióta és ettől még jobban nevetett.
- Jól van mókamiki, haladj a vonathoz, mert lefogod késni. - bökött a bejárat felé. - Puszilom az egész Malik családot és ha haza értél feltétlen hívjál fel.
- Rendben hercegnőm. - mosolygtam rá. - A barátnőm is vagy és egyben az anyám is.
- Igen, mert túl szelekótya vagy. - húzta meg játékosan a fülem. - Nagyon szeretlek. - bújt hozzám és kezeivel átölelte a derekam.
- Én is téged. - emeltem fel kezeivel fejét és nyomta szájára egy hosszabb csókot. - Amint haza értem hívlak. - távolodtam el tőle és felvettem a földről a sport táskám.
- Rendben. - mosolyodott el. - Jó legyél.
- Én mindig az vagyok. - kacsintottam egyet. - Szia kicsim.
- Szia. - integetett aranyosan, egészen addig, amíg be nem léptem az állomás bejáratán.
Figyeltem, ahogy beszáll a kocsiba, majd elmegy és csak utána mentem, ahhoz a vonathoz, ami elvisz Londonba, onnan meg egy másik szülő városomba Brafordba.
Soha senkit nem szerettem úgy, mint most őt. Gyönyörű, kedves, a mosolyával kábít, a kisugárzása olyan, amilyen senkinek nincsen és egy kivételes, hibátlan lányt tudhatok a magaménak. Aranyos viselkedésével minden alkalommal elvarázsol és ahogy neki is mondtam, mikor vele vagyok nem érdekel semmi és senki csak ő. Elfelejteti velem a gondjaimat, ha szomorú vagyok felvidít, mindenben támogat és a legfontosabb, hogy szeret. Áldom az eszem, amiért akkor odamentem hozzá a szállodában segíteni és megtudtam, hogy nincsen háza csak akkor utazott Londonba. Ha nem teszem meg azt a cselekedetemet, hogy felajánljam neki a házunkat szállásként, akkor lehet soha az életben nem láttam volna többet és most nem mondhatnám el róla, hogy a szerelmem. A rajongóink, a srácok, Danielle, Eleanor, mindenki imádja egytől-egyig. A lányok első látásra megszerették és mindenhova az az első, hogy hívják és a szabd idejük nagy részét vele akarják tölteni. A srácok imádnak vele beszélgetni, hülyéskedni, mert mindenre vevő. Nem az a hisztis, nyávogós féle lány, hanem inkább hülyülős, életvidám. Mindenben segít, akinek csak tud csak az a baj, hogy sokan ezt nem viszonozzák neki. Perrie-t se értem a viselkedése miatt, mivel semmi joga nem volt, ahhoz hogy egyből neki essen és kérdőre vonja. Biztos vagyok benne, ha ő is megtudná, hogy milyen kedves lány, más lenne róla a véleménye és a barátnője akarna lenni. 


                                                                      **Ashley Roberts**

Ez az egy nap -még annyi se- egyáltalán nem volt elég, hogy Zayn-el legyek. Rettentően örültem, hogy képes volt eljönni hozzám Párizsba és a háta mögött tudni sok óra hossza utazást. Végre újra megölelhettem, formás ajkaira csókot nyomhattam és ha nem is sok időt, de vele lehettem. Az elejétől kezdve tudtam, hogy ha vele akarok lenni, akkor sok mindent ki kell bírnia a kapcsolatunknak.  Tudtam, hogy mi a kötelessége, az utazások, turnék, díj átadók és még rengeteg dolog, amiért keveset lehetünk együtt. Vállaltam ezt a dolgot, mert benne megtaláltam azt a személyt, akit mindig is kerestem. Figyelmesség, hűség, hatalmas szeretet, egyszóval minden meg van benne. Kivételes fiú és még a mai napig se tudtam felfogni, hogy az én barátom és sok millió lány közül engem választott. Mikor visszament Pezz-hez, azt hittem, rájött, hogy mellé egy híres személy való, akit rajongók ezrei támogatnak, mint a szőke hajú leányzót. Biztosra vettem, hogy engem egy senkinek tart és csak egy hétre kellettem neki, de nem így lett. Ténylegesen engem választott és nem érdekli, ha híres vagyok vagy nem. Elmondása szerint én vagyok a mindene és nagyon szeret, ahogy én is őt. Eddig akikkel együtt voltam, csak kihasználtak, másra nem voltam nekik jó csak, hogy ágyba bújjak velük és ebből elegem lett. Elkezdtem kerülni a fiúk társaságát, -kivéve Jason-ét- és még a szerelem gondolata se fordult meg a fejembe. Előtte sokat jártam bulizna, de ahogy kiismertem a fiúkat azt is kerültem és csak néhanapján léptem be egy disco ajtaján. Inkább a barátaimmal töltöttem az időt, nyáron sokszor elmentünk nyaralni tengerpartokra és élveztük az életet. Az udvarunkon sátoroztuk, pille cukrot sütöttünk, jókat nevettünk és szerelmi kapcsolat nélkül is megvoltam, de ahogy a szállodában megismertem a One Direction egyik szívtipróját, minden megváltozott. Egy szem pillantás alatt a bizalmamba fogadtam, olyan dolgokat mondtam el neki, amiket csak Dina-éknak mondtam el és amilyen hamar megbarátkoztunk, olyan hamar bele is szerettem. Lenyűgözött a laza stílusával, a kedves, megértő beszédével és az egész lénye. A pillantásaival zavarba hoz, a mosolya egyszerűen lehengerlő és mikor nevet, nekem is nevetnem kell, mert olyan aranyos és "fertőző" nevetése van. Az orrát felhúzza, a szemei csillognak és olyan akárcsak egy kisfiú. Benne olyan dolgokat fedeztem fel, amiket fiúban még soha. Mikor hatalmas, barna szemeibe belenézek olyan, akár egy csoki örvénybe keverednék, az érintéseitől kiráz a hideg és a szavai a szívemig hatolnak. Tapintatos, megértő, nyugodt, kedves és még sok-sok olyan tulajdonság megtalálható benne, ami a legtöbb fiúba nincs meg, de benne igen és ez egyből megfogott. Tekintettel voltam arra, hogy barátnője van és próbáltam minél távolabb kerülni tőle minden féle képen és csak jó baráti viszonyt ápolni vele, de nem ment. Egyikünk se ment és egyik napról a másikra csak azt vettem észre, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Egy kicsit zavart, hogy barátnője van, mi meg többet érzünk egymás iránt, mint szimpla barátság, de mikor megtudtam, hogy szakítottak Perrie-vel, megnyugodtam és nem elleneztem a kettőnk közti viszonyt. 
Perrie az elejétől fogva utál engem, de nem tudom, hogy miért. Zayn-el úgy jöttem össze, hogy már nem volt köztük semmi és semmi oka nem volt arra, hogy emiatt utáljon. Egyszer megbeszéltem vele a dolgokat, de nem mentem vele sokra, mert még jobban megutált és még gonoszabb terveket kezdett szövögetni, hogy szét tudjon minket szedni. Töretlenül azt állította, hogy szerelmes Zayn-be és nem akarja elveszíteni, de ha én tényleges ezt érzem egy személy iránt, akkor nem fenyegetem meg. El kellett volna fogadni, hogy Zayn mást szeret és beletörődni, hogy vége a kapcsolatuknak. Híres lány és rengetek fiú vagy sztár örülne annak, ha ő lenne a barátnőjük. Mikor Zayn visszament hozzá, elfogadtam, hogy őt szereti közbe ez nem is volt igaz. A Malik fiú végig engem szeretett csak ő tett arról, hogy semmilyen úton fogva ne lehessünk együtt. Szerencsére ez a dolog is megoldódott és egy tökéletes fiút tudhatok magam mellett, Zayn személyében.
Ahogy elköszöntem barátomtól, nem menetem haza, hanem elmentem szét nézni a városba. A kocsiba jó meleg volt, mert ment a fűtés és a kiskutyám társaságát is élvezhettem. Elhoztam magammal, mert elszeretnék menni egy parkba, amit már régóta be akartam járni csak nem volt időm és neki is biztos tetszene. Jókat futkározhat, amit biztos nem fog ellenezni, mert még kölyök és lét eleme a mozgás. Az anyós ülésen pihent mellettem és aranyosan bámészkodott. Aranyos buksiját megsimítottam és élveztem, hogy puha szőre kicsúszik ujjaim közül. Farkát szüntelenül csóválta, ami kifejezetten tetszett. Imádom az állatokat, főleg a kutyusokat. Sok-sok évig volt egy Molly nevű vizslám, akit szintén nagyon szerettem, de egy betegségben elpusztult. 4 éves koromba kaptam és 18 éves koromig hű társam volt. Hiányzott már egy állat, aki mindig mellettem van és még ha nem is tud beszélni, de jó hogy van nekem, emiatt is örültem annyira ennek a játékos kis szőrgombócnak.
Már több, mint egy órája járhattam Párizs utcáit, ezért befordultam a parkhoz vezető útra. Mikor odaértem, kerestem egy szabad helyet és leparkoltam. Leállítottam a kocsit, zsebembe csúsztattam a telefonomat, majd kiszállt. Roy oldalához siettem és ráadtam a pórázt, amit nyugodtan tűrt, hogy megigazítsak. Fürge mozdulattal leugrott a helyéről, majd ugatni kezdett, hogy haladjunk. Fel nevettem játékos viselkedésén, majd bezártam a kocsit, a kulcsot meg nadrágom zsebébe rejtettem. Leguggoltam házi kedvencem elé, mire egyből megnyalta az arcom és hangos ugatásba kezdett.
- Nyugalom apróság. - emelkedtem fel és ma már sokadjára megsimogattam buksiját.
Aranyosan baktatott mellettem, szaglászott és élvezte, hogy kint lehet a szabadba. A parkba nem voltak sokan, ezért lecsatoltam róla a pórázt és hagytam egy kicsit futkosni. Nevetve figyeltem, ahogy a hóban hemperedett, kicsi termetével próbált elhúzni egy nagy ágat, ami nem nagyon ment neki és morgott meg ugatott mérgében. Csizmámmal én is tapostam a havat és nyomott hagytam magam után, miközben én is nézelődtem és hallgattam a csendet. Kellett egy kis nyugalom, mert apa és Emma nagyon szeretnek beszélni és ha velük vagyok mindig felhoznak egy témát, amiről órákat tudnak beszélni. Nagyon szeretem őket és imádom a sztorijaikat hallgatni, de néha egy kis csend is kell. Szememmel követtem Roy-t és figyeltem, ahogy játszik, mikor megcsörrent a telefonom. Vastag kabátom miatt nehezen kerestem ki a zsebemből és mikor sikerült, megláttam, hogy idegen számon keresnek. 
- Igen tessék? Ashley Roberts. - szóltam bele.
- Szia, én meg Perrie vagyok. - hallottam meg keresőm nevét, amin enyhén szólva meglepődtem.
- Miért keresel? - kérdeztem meg tőle normál hangszínben. Nem bunkóztam vele, mert az nem az én szerepem.
- Bocsánatot szeretnék tőled kérni mindenért. - hallatott halk hangot.
- Mi?! - emeltem magasba a hangom.
- Jól hallottad, bocsánatot szeretnék kérni. Ocsmányul viselkedtem veled is meg Zayn-el is és nagyon röstellem. Valójába nem ilyen vagyok csak elkapott a féltékenység. Nem bírtam felfogni, hogy Zayn téged szeret, de most már megértettem. Ti ketten rettentően összeilletek és többet nem szólok bele az életetekbe. Veled is úgy viselkedtem, mint egy kígyó, pedig meg sem érdemelted. - sóhajtott egy nagyot. - Meg tudsz bocsájtani?
- Ha ez nem szín játék, mint a múltkori, akkor igen.  
- Persze, hogy nem az. Jóba szeretnék veled lenni és ha lehet jó baráti viszonyt ápolni. - hadarta gyorsan. - Zayn-től már bocsánatot kértem nem rég, de ő nem nagyon akarta elfogadni.
- Ő nem, de én elfogadom. - mosolyodtam el. - Tudom, hogy te kedves és aranyos lány vagy és nem ilyen... - nem bírtam befejezni, mert közbe szólt.
- Undorító dög. - nevette el magát cinikusan.
- Nem azt akartam mondani, hanem, hogy gonosz. - nevettem fel. - Sokszor láttalak a neten meg a TV-ben és látszott rajtad, hogy nem ilyen vagy.
- Köszönöm Ashley és még egyszer sajnálom. - fújta ki a levegőt hallhatóan. - Jövő héten nem lenne kedved találkozni egy kávézóban? - vidult fel a hangja.
- De lenne. - beszéltem én is hasonló hangszínben. - Melyik nap és mikor?
- Mondjuk csütörtökön 2-kor? - gondolkodott el. - Érted megyek.
- Rendben. Akkor majd találkozunk, szia Perrie. - köszöntem el tőle.
- Szia Ashley. - köszönt ő is, majd bontottuk a vonalat.
Nagyon meglepődtem, hogy bocsánatot kért és most érződött a hangján, hogy komolyan gondolja és nem volt szívem elutasítani a bocsánat kérését. A YouTube-on már sokszor láttam róla és a bandájáról videót és feltűnően látszódott rajta, hogy mennyire kedves. Ahogy a rajongóival beszélgetett és aláírta nekik a posztereket, újságokat mosolyognom kellett. Soha senkire nem tudok sokáig haragudni, ami sokszor elég rossz. Nem egyszer volt olyan, hogy olyannak bocsájtottam meg, akinek nem kellett volna és utána jött a gond csőstül. Ahogy most meghallottam a kedves hangját, rájöttem, hogy biztos nem olyan rossz, amilyennek kimutatta magát előttem. Sokan mondják, hogy a féltékenység nagy úr és rettentően megváltoztatja az embereket. Ő is bele esett ebbe a csapdába, bár nehezen, de kitudott jutni. Nagyon remélem, hogy tényleg jóba leszünk és egy új barátnőre találhatok az ő személyében. A találkozásra meg nagyon kíváncsi leszek, mert baráti alapon még soha nem találkoztuk, de bízok benne, hogy minden rendben lesz. 

BIRTHDAY!

Ma van a szülinapja a mi örökké vidám, répa imádó és egyben irtó helyes Louis William Tomlinson-unknak. 22 éves lett, ami számára már sok, de cseppet sem az. Most van élete legjobb időszakában és ezt ki kell használnia. Ha szomorú kedvembe vagyok csak megnézem YouTube-on, ahogy viccelődik és máris jobb kedvem lesz. Kivételes fiú és örülök, hogy jelentkezett az X Factor-ba és tudhatok élete fontos pillanatairól, mint ahogy a szülinapjáról is. Nélküle másabb lenne a banda is és talán a móka is kevesebb lenne a One Direction életében.

Nagyon-Nagyon Boldog Születés Napot Kívánok Neki és remélem még jó sokszor leírhatom ezt a mondatot! 

A Directionerek számára, ma körülötte forog a világ, ahogy nekem is és mindig a fejembe van és azzal idegelem a családot, hogy "Ma van Louis szülinapja!". Néha elég ideg feszítő tudok lenni! :)

(VIDEÓ)

20.rész Zayn!

Hello Manócskáim!:) Már csak 2 nap és itt van a kedvenc ünnepem az egész évben, a Karácsony! Már mindenkinek megvettem az ajándékát és izgatottan várom, hogy odaadhassam nekik. A szünetben is fogok írni és megleplek titeket további részekkel! :) A karácsonyi ünnepeket alatt viszont már nem fogok írni, ezért Nagyon Boldog És Békés Karácsonyt Kívánok Nektek! Biztosan sok és szép ajándékokat fogtok kapni, de én csak egy újabb résszel tudok nektek ajándékként szolgálni sajnos. Remélem tetszeni fog ez a rész is! Komizni még mindig ér! :)
Jó olvasást és vigyázzatok magatokra!

                                 Ölelés: Fanny


                    **Ashley Roberts**


Már több, mint egy hét eltelt azóta, hogy a srácok elkezdték a turnét és, hogy apához bemenetem a kórházba. Azóta itt vagyok Párizsba és élvezem Emma és apu társaságát. Apa állapota szerencsére nagyon gyorsan gyógyult és napról-napra egyre jobban érezte magát. Egy hete haza engedték és olyan, akárcsak régen. Életvidám, mindig hülyéskedik, állandó jókedve révén sokat kötözködik velem és emiatt "bunyózással" próbálom helyre tenni, amit rendszerint ő nyer. A kedvem a tetőfokra hágott, amióta felébredt az altatásból és látom rajta, hogy minden rendbe van vele. Tényleg azt hittem, hogy Perrie tehet a balesetről, de kiderült, hogy a kocsinak már régóta fékbaja volt, amit drága apukám a munkával pedálozva nem vitte el egy szerelőhöz és nem tudott megállni egy piros lámpa előtt.
Még aznap, ahogy bemenetem hozzá a kórházba, megtudtam, hogy Emma a menyasszonya, akivel már több, mint fél éve együtt van. Hatalmas örömmel fogadtam a hírt, mert láthatóan jó hatással van rá a nő és olyan, akárcsak egy tizenéves tinédzser. Ámulattal nézem, ahogyan megölelik egymást, puszit adnak egymásnak és milyen szenvedéllyel szeretik a másikat. Emma rettentő kedves, barátságos nő, akit a több, mint egy hét elteltével anyámként szeretek. Mindenben segít, jókat beszélgetünk, csajos napokat tartunk és a kapcsolatunk olyan, mint ha ezer éve ismernénk egymást. Ő is, ahogy apu is ügyvédként dolgozik és még Spanyolországba ismerkedtek meg egy konferencián. Sokat dolgozik, de amióta itt vagyok velük, kivett 2 hét szabadságot, mert velem szeretne lenni és apával.
Anyámról azon kívül, hogy 1 hónapja Japánba költözött egy pasassal, nem tudok semmit. Amióta Londonba költöztem furcsálltam, hogy apa nem mondott semmit róla, ha meg is kérdeztem mi van vele cselesen kikerülte ezt a témát és másra terelődött a szó. Apa sokáig titkolta előtte, hogy együtt van Em-el, de neki is volt egy hapsija, akiről azt hitte, hogy nem tud senki, de apa kollégái rendszerint szóltak neki, hogy mit csinál a háta mögött. 22 évig voltak házasok, amit még annak se lehetett mondani. Anyám rendszerint piszkálta aput minden hülyeséggel, ocsmány szavakat vágott a fejéhez, amiket meg se érdemelt, de ő csak tűr és lenyelte azokat a szavakat, amiket neki szánt volna mondani. Mikor kicsi voltam nem mehettünk el úgy valamerre, hogy valamiért ne hisztizzen, ezért apu sokszor kézen fogott és ketten mentünk csavarogni. Játszótereket, fagyizókat járva töltöttük el az időt, jókat beszélgettünk, nevettünk, míg anyu otthon forrt az agyvizében. Jövő hónapban kell menniük New Yorkba a bíróságra a válás miatt. Mások szomorkodnának, amiért a szüleik ennyi év együtt lét után elválnak, de én kifejezetten örülök. Apunak így sokkal jobb, egy aranyos nőt tudhat maga mellett, aki hamarosan a felesége lesz, nem kell állandóan idegeskednie a hisztirohamok miatt és végre nyugodtan élhet. Anyu is el van, nem féltem, mert tudom, hogy az Északi-sarkon is megélne és Japánban jó helye van a barátjával. Apu is és én is sok rossz dolgon mentünk már keresztül miatta és itt az ideje, hogy ezt magán is tapasztalja. Lehet, hogy most miden jó neki, mert nincs senkire és semmire felelősséggel csak utána ne hogy visszafele süljön el a dolog és neki legyen minden olyan, mint vele nekünk. Nem értem, hogy apám hogy bírt ki vele ennyi időt, de csodálatara méltó dolog az már biztos. Valószínűleg az egyedüli dolog, amiért eddig bírta az a hatalmas türelme. Nehezen lehet kihozni a sodrából, amit anyám ki is használt és úgy bánt vele, mint egy kutyával, de ennek vége rátalált a régen várt szerelem Emma személyében és ez a lényeg.
Zayn-el a dolgaink rendeződtek, mindent megbeszéltünk -igaz skype-on-, de akkor is minden rendben köztünk és, ahogy a rajongók mondják, mi vagyunk a Zashley páros. Nagyon jól esik, hogy a Directionerek szeretnek és elfogadják, hogy a bálványozott sztárjukkal vagyok együtt. Minden nap küldik a kedvesebbnél-kedvesebb üzeneteket, amiket örömmel olvasok el és amennyire csak tudok válaszolok. Lehet, hogy van egy-két olyan leányzó, akik keményebben megmondják a véleményeiket, de kulturáltan és nem fenyegetőzve.
Elég nehéz lett volna azok után nem megbocsájtani a Malik fiúnak, ahogyan elmondta, hogy mennyire szeret és boci szemeket villantott rám kamerán keresztül. A szívem hatalmasakat kalimpált a mellkasomba a szeretlek és mindenem szavak hallatán. Ha akartam se tudtam volna neki nemet mondani, mert rettentően szeretem és ahogy én neki, ő is nekem a mindenem. Mielőtt megismertem nem is gondolkodtam a szerelmen és azon, hogy ismét barátom legyen, de nélküle már nem bírom elképzelni az életem. Azzal, hogy megismertem egy új emberré változtam, aki a felhők felett jár és a boldogságon kívül nem ismer más fogalmat. Amióta turnén van, minden reggel felhív és az ő hangját hallgatva ébredezek, minden szavát iszom, akár egy szivacs a vizet és nem bírok vele betelni. Lehet,hogy ez már beteges, ahogy és amennyire szeretem, de számomra ez egy fantasztikus betegség, amiből nem akarok kigyógyulni soha.
A többi sráccal -kivéve Harry-vel- is beszélek minden nap és örömmel hallgatom az élménybeszámolóikat, azokat a dolgokat, amiket a színpadom vagy más helyen csináltak. Liam-mel a hétköznapi dolgokról, míg Louis-al és Niall-el a viccelődésről és arról, hogy milyen csínytevésük van Paul ellen szoktam beszélgetni nagyrészt. Minden különböznek egymástól, de így öten fantasztikusak és úgy jók, ahogy vannak.
Harry-vel pedig azért nem beszélgetek, mert még mindig haragszik rám és emiatt a fiúkat is ki idegeli az örjöngésével. Azóta, amióta elment a turnéra és olyan szépen elváltunk egymástól fel se hívtam, mert hagytam neki egy kis időt, hogy lenyugodjon, de ezek szerint egy hét se volt neki elég. Zayn-ék folyton mondják, hogy hívjam fel és beszéljek vele, de attól félek, hogy megint goromba lesz velem és elküld melegebb éghajlatra, amit meg is érdemelnék. A mai napon rá veszem magam és felhívom, hát ha felveszi a telefont és nem ráz le.
Az ágyamba fekve gondolkodtam ezeken a dolgokon, mikor az ajtóm felől halk kopogást hallottam, mire beinvitáltam az ajtó túlsó végén álló személyt.
- Jó reggelt drágám. -pillantottam meg Emma vidám arcát.
- Jó reggelt. -mosolyogtam rá és felültem az ágyon.
- Hogy aludtál? -érdeklődött.
- Jól. Valami nagyon nagy hülyeséget álmodtam, de már nem tudom, hogy mit. -nevettem fel és mutattam neki, hogy üljön mellém.
- Ilyen nekem is szokott lenni. -nevetett ő is és elhelyezkedett a puha takarón.
- Apa is fent van már? -néztem rá kíváncsi szemmel.
- Igen, mivel már mindjárt dél. -kacagta el magát, miközben a karórájára pillantott.
- Azt a. -hűltem le. -Nem mostanában aludtam ilyen sokáig.
- Nem baj az. Az a lényeg, hogy kipihented magad. -legyintett egyet. -Kérdezhetek valamit? -nézett rám félve.
- Persze. -mosolyogtam rá biztatóan.
- Nem vagy rám mérges?
- Miért lennék rád mérges? -nyíltak nagyra a szemeim.
- Amiért anyukádék elválnak és nincsenek együtt. -húzta el a száját.
- Hogy, ha kiegyensúlyozott, boldog házasságban éltek volna, akkor haragudnék, de nem így volt. Egészen biztos vagyok benne, hogy te vagy apu számára az a nő, akire mindig is várt. Veled boldog, a felhők felett jár, amíg anyám mellett ez nem így volt. Mindig veszekedtek, soha nem értettek egyet és örülök, hogy melletted állapodott meg. -fogtam meg a kezét mosolyogva.
- Tényleg így gondolod? -kételkedett még mindig.
- Persze, hogy így. -nevettem fel. -Még csak egy hete ismerlek, de szinte az anyukámnak tekintelek. Aranyos, kedves nő vagy és ahogy apu is, én is örülök, hogy a családunk része vagy. Anyámmal soha nem volt meg az a kapcsolat, ami egy anya és lánya között lenni szokott, de ha veled vagyok, akkor érzem ezt a köteléket.
- El se tudod hinni, hogy mennyire boldoggá teszel azokkal a szavakkal, amiket mondasz kicsim. -húzott szorosan magához. -Én pedig a lányomnak tekintelek és nagyon szeretlek. -mondta halkan, miközben még mindig ölelt.
- Én is téged. -mosolyogtam rá, mikor eltávolodtunk.
- Lemegyek apudhoz a konyhába, öltözz fel nyugodtan, de jó meleg ruhába. -kacsintott rám, majd felállt mellőlem.
- Miért? -kérdeztem rá egyből felhúzott szemöldökkel és kitágult szemekkel.
- Nem kérdezősködik, majd meglátod. -nevetett fel arckifejésem láttán és kiment.
- Megyünk valahova? -kiabáltam utána.
- Igen, de nem mondok többet. -halottam meg távolodó hangját.
Kipattantam az ágyból, gyorsan megigazítottam a takarót, párnát, majd a ruhás szekrényhez siettem. Kiválasztottam egy meleg farmernadrágot, hozzá egy szürke hosszú ujjast meg egy fehér kötött pulóvert. Ezeket magamhoz vettem, majd becsattogtam a fürdőbe. Ahogy beléptem, megcsapott a tegnap este használt tusfürdőm és dezodorom megszokott illata. A fehér, fiókos komódra letettem a ruháimat, amíg levettem a pizsamát. 10 perc elteltével késznek nyilvánítottam magam, mivel sminket nem kentem fel az arcomra csak a szokásos reggeli teendőimet csináltam meg, ezért hamar kész lettem. Barna hajzuhatagomat hátrafogtam egy fehér, gumis hajpánttal és hagytam, hogy göndör hajam loknikba hulljon a vállamra.
A fürdő ablakán kinéztem és ámuldozva néztem, ahogy hatalmas pelyhekben hullt a hó. Akár hányszor a hófödte tájat nézem, a gondolataim útra kelnek és mindent kizárok magam körül. A tél a kedvenc évszakom, mert a hó, a parkban játszó, nevető gyerekek, a nyugalom magával ragad. Ilyenkor minden lelassul, a monoton, idegesítő hangokat elnyomja a csend és élvezet a téli napokon sétálni a havas járdákon és elgondolkodni egy kicsit.
Ma van karácsony napja, a szeretet és boldogság ünnepe, de még se vagyok teljesen vidám. Dina és Jason hazautaztak New Yorkba a családjukhoz, a srácok turnén vannak és nem tölthetem a barátaimmal legalább az ünnep egyik napját. Mindegyikőjüknek elküldtem postán az ajándékát, még Dani-nek, El-nek és Paul-nak is. Velük is nagyon sokat szoktam telefonon beszélgetni, amióta itt vagyok Párizsban és ők is nagyon hiányoznak. Eddig is szomorkásan töltöttem ezt az ünnepet a szüleim munkája miatt, mert volt olyan, hogy még ilyenkor se jöhettek haza, pedig a főnökük is tudta, hogy van egy gyerekük. Azt nem mondhatom, hogy szomorú vagyok, mert nem vagyok az, mivel apuval és Em-el lehetek, de a barátaim és Zayn nélkül minden másabb. Jó lenne, ha együtt vacsoráznánk, kibonthatnánk az egymásnak adott ajándékokat, beszélgetnénk és élveznénk az együtt töltött időt.
Elég magasról nézelődtem, mivel 2 emeletes a ház és az én ideglenes szobám pont a másodikon volt. Gyönyörű látványt nyújtott a hólepte Párizs és ámulattal néztem a ködbe burkolózott Eiffel tornyot. Az ablak vastag üvege miatt nem hallottam a járművek zúgását, az emberek egyvelegként csengő beszédét csak csönd uralkodott körülöttem.
- Olyan vagy, akárcsak kicsinek. -halottam meg apu hangját mellőlem, mire felé fordítottam a fejem és rámosolyogtam. - Szép látvány igaz? -nézett ki ős is a barna, fakeretes ablakon.
- Igen. -helyeseltem bólogatva. - Elnézném még egy ideig.
- Örülök, hogy itt vagy velem. -váltott témát hirtelen. - Már két hónapja nem láttalak. -sóhajtott.
- Hát elég sok idő, de kibírtuk.
- Nehezen. -mosolygott kedvesen és mellkasára vont. - Szeretlek angyalom.
- Én is téged apa. -emeltem fel fejemet széles mellkasáról és nyomtam az arcára egy puszit.
- Gondolkodtunk Emma-val arról, amit mondtál. -mondta halkan, miközben még mindig ölelt.
Ahogy aput haza engedték mondtam mind a kettőjüknek, hogy költözzenek Londonba, mivel amit dolgoznak ott is tudják csinálni és akár minden nap találkozhatnánk. Egyszer mondtam el nekik az elgondolásom, nem erőltettem rájuk semmit, úgy cselekednek, ahogy nekik jobb. Azt mondták megbeszélik és alaposan átgondolnak mindent.
- És mire jutottatok? -emeltem rá kíváncsi szemeimet.
- Arra, hogy költözünk. -nevetett fel és felkapott a hátára, majd szaladni kezdett velem és a konyháig meg sem állt. Tiszta erővel berontott a helységbe, ahol Em készítette az ebédet.
- A frászt hoztátok rám. -kiáltotta el magát nevetve.
Leugrottam apu hátáról és oda siettem hozzá, hogy őt is megölelgessem.
- Úgy veszem észre, hogy apád közölte veled a hírt. -nevetett, miközben szorosan ölelt.
- Igen és nagyon boldog vagyok. -ugráltam örömömbe.
- Olyan vagy, akár egy öt éves. -csóválta apám a fejét mosolyogva, majd leült egy piros textillel bevont székre.
- Az lehet, de nem érdekel. -rántottam meg a vállam és ráültem a pultra. - Sok ideig nem voltál velem és végre fordul a kocka. Készüljetek fel, hogy mindig a nyakatokon fogok lógni.
- Igazad van. -állt fel apu száj húzogatva a helyéről és odajött hozzám és szembe állt velem. - Sajnálom. -ölelt meg erősen.
- Nem megvetően mondtam. -toltam el magamtól meglepődve. -Eddig se haragudtam rád és nem is fogok.
- Köszönöm. -nyomott egy csókot a homlokomra, majd kiment a konyhából.
- Valami rosszat mondtam? -kérdeztem a gáz előtt szorgoskodó nőtől.
- De hogy. -tette le kezéből a fakanalat. - Csak rosszul érinti ez a téma. Te vagy neki a legfontosabb és azért is akar Londonba költözni, hogy veled legyen és nagyrészt bepótoljátok az elvesztegetett időt, amit külön töltöttetek. -simított végig a karomon.
- Értem. -mosolyogtam rá, majd leszálltam a pultról. -Megkeresem és megvigasztalom. -léptem ki a helységből.
- Apa. -kiáltottam el magam.
- Dolgozószoba. -hallottam meg a hangját.
Gyors léptekkel haladtam az előbb hallott szoba felé. Mikor beléptem megpillantottam, ahogy a bőrszékében ül és mereven néz maga elé és mit, akit annyira érdekelné az asztalon elhelyezkedő papírok, tollak és egyéb dolgok szugerálta. 
- Minden rendben? -kérdeztem félve és megálltam a kemény fából készült, fényes asztal előtt.
- Persze. -rázta meg a fejét és rám nézett. - Csak egy kicsit elgondolkodtam.
- Mondta Emma, hogy mi bánt és most leszögezem, hogy ne gyötörd magad ezzel. Ami volt elmúlt és látom, hogy mennyire igyekszel, hogy bepótold azt az időt, amit nem tudtunk együtt tölteni, pedig ezzel se kellene fáradnod. Nekem bővel elég, ha velem vagy, látom rajtad, hogy boldog vagy. A családból már csak te vagy nekem, anyám úgy gondol rám, mint ha nem is lennék, de te itt vagy nekem és ez a lényeg. -mentem oda hozzá és felállítottam a helyéről. -Nem szeretném még egyszer megtudni, hogy emiatt vagy szomorú. -bújtam hozzá, mire erős kezeit körém fonta.

- Csodálatos, hogy vagy nekem. Olyan büszke vagyok rád, hogy el se tudod hinni. -fogta kezei közé az arcomat óvatosan. - Erős, okos vagy, hatalmas szíved van és kivételes. Örülök, hogy a lányom vagy.
- Én meg annak örülök, hogy az apukám vagy. -mosolyogtam rá. -Most már hagyjuk abba a szomorkodást. Karácsony van apukám ilyenkor örülni kell. -böktem hasba nevetve.
- Jaj te. -nevetett ő is. - Gyere menjünk ebédelni.
Kézen fogva mentünk a nem rég elhagyott helységbe, ahol már meg volt terítve az asztal. Más evőeszközök, poharak voltak kirakva, mint ami lenni szokott. A piros és a fehér szín dominált, a hatalmas asztal közepén egy gyönyörű koszorú kapott helyet, a szalvéták szépen, igényesen voltak hajtva a villa és a kés alá, a kristály poharak a lámpa fényétől csillogtak, egyszóval tökéletes volt az összkép.
- Szépen megterítettél. -ültem le a szokásos helyemre, miközben Emma-ra mosolyogtam.
- Köszönöm. -tette le az asztalra egy nagy tál finom illatot árasztó levest. -Szedjél nyugodtan. -tolta az én oldalamra a merőkanalat.
Ahogy felemelkedtem, hogy tudjak szedni magamnak, megláttam, hogy húsleves aranylik a fehér porcelán tálban. Kiszedtem magamnak a megfelelő mennyiséget, majd apuhoz irányítottam a merőt, aki az asztalfőnél ült.
Az ebéd karácsonyi hangulatba és meghitten telt el, jókat beszélgettünk, apu kivirult arccal mesélt arról, hogy miket csináltam kicsi koromba, amit Emma nevetve hallgatott és kérte még a további sztorikat. Én is jókat nevettem egy-egy történeten, amit magam elé képzeltem, de voltak olyanok is, amiktől inkább el bújtam volna az asztal alá szégyenembe. Hát igen, nem voltam kicsinek valami jó és elég sok rosszaságot csináltam, amivel anyut a falra mászattam, míg apu jót nevetett rajta.
- Köszönöm az ebédet, nagyon finom volt. -tettem le kezemből a villát és jóllakottan hátra dűltem a széken.
- Egészségedre, de még van valami. -kacsintott rám apu, miközben bekapta a villáján lévő utolsó falatot.
- Nem bírok többet enni. -fújtattam egyet.
- Pedig ebből muszáj enned. -mondta Emma és elvette előlem a tányérokat. 
Én is felpattantam a helyemről és segítettem neki, összeszedni az asztalon maradt felesleges tárgyakat és utána vittem a mosogató géphez.
- Köszönöm kicsim. -adott egy lágy puszit a homlokomra.
- Szívesen. -ültem vissza a helyemre és apával együtt vártuk az az ételt, amiből feltétlen ennem kellett.
Em a spájzból lépett ki egy nagy karácsonyfa alakú tortával egyensúlyozva, mire apu egyből felállt és a segítségére sietett. Ketten tették le velem szembe a hatalmas cukor csodát és mosolyogva figyelték az arcom. 
- Nem semmi. -mondtam elismerően. -Ti csináltátok?
- Igen. -mondták egyszerre kihúzva magukat.
- Ügyesek vagytok. -szedtem le mutató ujjammal egy kis krémet. - Finom. -hümmögtem elismerően. 
- Reméltük, hogy ezt fogod mondani. -ültek le ők is a helyükre, majd apa kezébe fogva egy kést vágott nekem egy jó nagy szeletet. 
- Nem fogom tudni megenni. -néztem rá nagy szemekkel.
- Szerintem igen. -nézett rám mindentudóan  Em.
Kezembe vettem a tányér mellett lévő sütis villát és belevágtam a finomságba. Ahogy mondta Emma, tényleg megbírtam enni, mert annyira finom volt. Hármasban elmosogattunk, rendbe raktuk az asztalt, majd ledőltünk a nappaliba a kanapéra és néztük a tévét. Az egyik kedven karácsonyi filmem ment a TV-ben a Reszkessetek betörők. Jókat nevetünk a kisfiún, ahogy szórakozott a rablókkal és mindent bevetett, hogy megvédje a házát. Az egész napot otthon töltöttük és a menőkénkből se lett semmi. A meleg házba beszélgettünk, tévéztük, ittuk a forrócsokit. Kezdtem elbóbiskolni, mikor apu hirtelen felpattant és Emma mind a ketten összerezzentünk, de nem foglalkoztunk vele különösebben. 
Ahogy néztem a filmet a gondolataim megint útra keltek és bár néztem a képernyőt, nem hallottam semmit belőle. Ma még nem is beszéltem Zayn-el, se a többiekkel és emiatt hiányérzetem támadt. Minden reggel az ő hangjukra kelek, este az ő hangjukra fekszek és ez ma nem történt meg. Lehet, hogy sok a munkájuk vagy nincsenek telefon közelben, de ezt a gondolatot hamar elhessegettem, mert eddig is sok volt a dolguk, még is tudtak hívni. Én azért nem hívtam őket, mert nem akarok őket zargatni. Remélem, azért sete hallhatom a hangjukat és megnyugodhatok, hogy minden rendben van velük. 


                      **Zayn Malik**


Végre újra rám talált az az érzés, amit a legjobban szeretek, a boldogság. Majd kicsattanok az örömtől, mivel Ashley ismét a barátnőm, Perrie szerencsére leszállt rólam -egy időre- és minden a legnagyobb rendben van. Vagy nem teljesen, mivel Harry még mindig pipa rám és örökösen beszólogat nekem és a többieknek is. Paul-t már az őrületbe kergeti a pökhendi, beképzelt viselkedésével és ha rá szól még Harold-nak áll feljebb. Velem szokott a legdurvábban veszekedni, ami miatt én se hagyom magam és sokszor, majd nem egymásnak megyünk. Nem hittem volna, hogy ilyen fa fejű, hogy nem bírja felfogni mit jelent nekem Ash. Nem hinném, hogy olyan érzelmeket táplál iránta, amilyeneket eljátszik, mivel egyik lány után jön neki a másik. Ashley-nek csak annyit mondtam, hogy próbáljon meg vele beszélni, hátha rá hallgat, de ennél többet nem mondtam. Nem akarom felkavarni és hogy azzal ostorozza magát, hogy miatta van. Semmi nem az ő hibája, ha nem Harry pökhendi viselkedésének. azzal is tisztában vagyok, hogy én is ilyen voltam, mikor együtt voltam Pezz-el, nem lehetett hozzám szólni, állandóan mérgelődtem, de ha rám szóltak, eszhez tértem és valamilyen szinten leálltam azzal a viselkedéssel. Amit ő csinál az már színjáték és csak az idegeinkkel játszik. Louis-t a legjobb barátját, olyan szinten eltaszította magától, hogy már hozzá se szól. Mindenkit felháborít ezzel a viselkedéssel és a sajtó is rendszerint tőle zeng. Minden este más lánnyal van, reggel elküldi őket és hiába mondja neki Paul, hogy ne csinálja ezt, mert csak magának ár, nem érdekli. 
A szüleimmel, vagy is inkább a testvéreimmel is kibékültem, de csak azért, mert megtudták, hogy megint együtt vagyok Ashley-vel. Cselesek, amiért csak emiatt békültek meg velem, de egy részben meg is értem őket. Imádják és érhető, hogy nem szívlelik, amiért így viselkedtem vele. 
Hála az égnek minden rendben van, elmondhatom az egész világnak, hogy az enyém, a szerelmem és ő a mindenem. Mikor megtudták a rajongóink, hogy ismét egy párt alkotunk, a twitter tőlünk zenget és már shippelni is elkezdtek minket és Zashley néven vagyunk ismertek. Imádom, amiért ennyire megértők a Directionerek és elfogadják, hogy együtt vagyunk. Nem értjük, hogy minket miért fogadtak el ilyen könnyen, mivel Louis-Eleanor és Liam-Danielle párost sok idő elteltével szerették meg.
Mikor elkezdődött a turné, úgy volt, hogy karácsonykor nem jöhetünk haza és ez mindegyikőnket elszomorította. Liam-nek és Louis-nak könnyebb, mivel a lányok tudnak jönni hozzájuk, bár hol is vagyunk, de Ashley nem, mert az apukája is rossz állapotban volt és egyéb rossz dolog érte utol. A terv változott és haza mehetünk a családunkhoz, mivel Paul is helyesli azt, hogy a családdal töltsük ezt az ünnepet. Neki is van felesége, gyereke és átérzi, amit mi is. 
A kocsiban ültem, fél órányira voltam Párizstól és izgatottan ültem a kocsi hátsó ülésén. A többiek már rég haza értek, mivel a turné állomásaink még Angliában voltak és kis idő elteltével hazaértek. Első utam nem lehetett más, mint hogy szerelmemhez menjek és újra láthassam. Régóta nem láttam és alig várom, hogy kezeim közé zárjam. 
Alex-al már néhány nappal ezelőtt megbeszéltük, hogy megyek hozzájuk és megbeszéltük, ha már a közelben vagyok, akkor hívjam fel. Kezembe vettem a telefont és tárcsázni kezdtem a számát. Kis idő elteltével felvette és meghallottam vidám, ámbár halk hangját.
- Szia Zayn. -köszönt.
- Szia Alex.Fél órányira vagyok a házatoktól. -vázoltam fel neki.
- Rendben, írj egy üzenetet, ha már az ajtóban vagy. -mondta halkan.
- Oké, szia. -köszöntem el tőle.
- Szia. -bontotta meg a vonalat.
Nagyot fújtatva dűltem hátra az ülésbe és már a sötétbe úszó párizsi utcákat néztem. A fények játszottak a szemem előtt, a hó csillogott és ahogy az ablakon keresztül felnéztem az égre, csillagok után kezdtem kutatni, de nem találtam, mivel hatalmas, hömpölygő felhők bújtatták el őket. Kezeimet ökölbe szorítottam, a lábaimmal dübögtem, alig bírtam magammal. A mellettem fekvő kutyusnak megsimítottam a fejét, mire egyből rám nézett, de egyből visszaejtette a puha bőrre a fejét és nyugodtan szunyókált. Rengeteg piros lámpa előtt álltunk meg, amitől úgy felment az agyvizem, hogy elordítottam volna magam. 
- Izgulsz? -nézett rám a visszapillantó tükörből a magaerem. 
- Nagyon. -csaptam a combomra.
- Nyugalom. Pár perc és ott vagyunk. -nevette el magát.
- Végre.
- Szerinted örülni fog, a kutyának? -kérdezte kíváncsian.
- Biztosan. -mosolyodtam el. - Nagyon szereti az állatokat és az apja is mondta, hogy ez a kedvenc kutyája.
- Akkor jó. -mondta, majd ismét megállt egy piros lámpánál.
- Megfogok őrülni, ha még egy francos lámpa előtt meg kell állni. -dörmögtem mérgesen.
- Nyugi van. -rázta a fejét mosolyogva. -Akár csak magamat látnám, ennyi idősen.
- Ez, hogy érted? -hajoltam előre hozzá.
- Mikor én is megismerkedtem a feleségemmel és mentem hozzá sok idő elteltével, én is ugyan ilyen ideges és izgatott voltam, de mikor megöleltem és felfogtam, hogy velem van, egyből lenyugodtam. -mondta szórakozottan. 
- Remélem velem is így lesz.
- Biztos, ne aggódj. -fordította el gyorsan a kormányt, majd leparkolt egy hatalmas ház előtt. - Meg is jöttünk. -leállította a motort és már nyitotta is az ajtót, hogy kiszálljon. 
Én is kiszálltam és egyből kezembe véve a telefonomat, írtam egy üzenetet Alex-nak, hogy itt vagyunk előttük. 
Paul kezei közé vette a kutyát meg a fekvőhely gyanánt szolgáló, nagy párnát és betette az egyik bokorba, ami közel helyezkedett el a bejárathoz. A kutyus fel se eszmélt a dologból, mivel nyugodtan szunyókált. Én kivettem a csomagtartóból a sporttáskámat, majd a bejárati ajtóhoz lépkedtem. Félve nyomtam meg a csengőt és vártam, hogy nyíljon az ajtó. Az ablakon keresztül látszódott, hogy kapcsolódott a villany, majd hallottam, ahogy kattan a kilincs. 
Az ajtó kinyílt és megpillantottam a számomra legszebb lányt az egész világon. hosszú haja ki volt engedve és egy hajpánttal volt hátra fogva, egyszerű, de még is nagyszerű ruhában volt, csinos lábain aranyos, kék mamusz díszelgett, az arca és a szeme pedig sugárzott.
- Zayn! -kiáltotta el magát és a nyakamba ugrott.
Nevetve öleltem át derekát, haja bódító illatát, -amit régóta nem éreztem-, beszívtam és arcomat nyak hajlatába bújtattam. 
- Te hogy-hogy itt vagy? Nem úgy volt, hogy nem jöhettek haza? -kérdezte mosolyogva, mikor eltávolodott tőlem.
- Úgy volt, de ez a nagy medve megkönyörült rajtunk. -mutattam Paul-ra, aki mosolyogva figyelte az előttem álló szépséget.
- Héé! Nem is vagyok medve! -tért észhez.
- De az vagy csak jó értelembe. -bújt hozzá barátnőm. - Szia Paul.
- Szia hercegnő. -adott egy puszit a homlokára és szorosan magához ölelte. - Hogy vagy?
- Lehető legjobban. -nevetett fel. -Megkaptad az ajándékot?
- Igen, köszönöm szépen. -adott még egy puszit az arcára, amit Ashley mosolyogva viszonzott. - Honnan tudtad, hogy mi a kedvenc parfümöm és hogy már alig van a mostaniba?
- Vannak kapcsolataim. -nézett rá sunyin, majd ismét hozzám bújt.
- Ó, értem. -emelte fel kezeit maga előtt.
- Sziasztok. -pillantottuk meg Alex-et és egy mellette álló nőt, aki minden bizonnyal Emma.
- Sziasztok. A nevem Paul Higgins. -ment oda hozzájuk és kezet fogott velük.
- Örülünk, hogy megismerhetünk. -mosolygott rá kedvesen a hölgy.
- Én pedig Zayn Malik vagyok. -fogtam velük én is kezet.
- Sokat hallottunk már rólad. -mondta sokat sejtően Emma.
- De csak jókat. -mondta nevetve Ashley.
- Köszönöm szépen én is az ajándékot. -húztam fel a kabátom ujját és láthatóvá vált a csuklómon helyezkedő óra és magamhoz húztam.
Óvatosan közeledtem csábító ajkai felé és már megakartam hátrálni, mikor elkapta a tarkóm az ajkait az enyémekre nyomta. Mind két kezét nyakam köré helyezte, míg én kabátja alatt öleltem derekát és pólója alá nyúlva simogattam selymes bőrét. Mosoly ült ki az arcomra, mikor érezhetően megremegett érintésemtől, amit ő is észre vett és mosolyra húzta formás ajkait. Nyelvem rág nem látott ismerősként táncolt az övével, testünk olyan szinten egymásnak símúlt, hogy egy haj száll se fért volna el köztünk. Megszédültem a rég nem érzett érzéstől, ami átjárta az egész testem. Ashley lábai is megrogytak maga alatt, azért még szorosabban öleltem magamhoz. Mosolyogva váltunk el egymástól és hangosan pihegtünk. Mikor szétnéztünk megláttuk, hogy csak mi ketten voltunk kint az ajtóba, amíg mi egymással voltunk elfoglalva a többiek bementek. Kipirult arcát kezeim közé fogtam és még egy lágy csókot nyomtam rózsaszínen izzó szájára. Apró, puha kezeit felvezette borostás arcomra, mire kirázott a hideg. 
- Szeretlek. -döntöttem homlokomat az övének.
- Én is téged. -mosolyodott el aranyosan. - Az ajándékra pedig vissza térve, nagyon szívesen. Örülök, hogy tetszik. 
- Nekem is van a számodra egy ajándékom. Boldog karácsonyt. -néztem rá, mire felcsillantak eddig is csillagként ragyogó szemei. - Roy! -kiabáltam a kutyus nevét, mire az óvatos léptekkel előmerészkedett a bokorból.
- Úristen. -nézett rám hatalmas mosollyal az arcán. - Köszönöm. -ölelt meg erősen, majd a kutya felé vette az irányt. 
Kis léptekkel közeledett felé, de nem volt muszáj azt tennie, mivel az állat egyből barátságosan ment elé és megállás nélkül csóválta a farkát. Puha szőrrel borított fején végig simított és leguggolt elé. Nagyot nevett, mikor megnyalta az arcát és játékosan ráugrott.
- Nagyon aranyosa vagy. - simogatta a hátát. -Biztosra veheted nem fogod megbánni, hogy hozzám kerültél. -beszélt a kiskutyához.
Élvezet nézni, hogy ennyire örül neki és már most mennyire szereti. én is biztosra veszem, hogy nála lesz a legjobb helye. Felülmúlhatatlan érzés, hogy itt van előttem, miközben játszik a kutyájával és örömet okozhattam neki ezzel a kicsinek nem mondható pamaccsal, mivel már most nagy. Az már biztos, hogy nélküle tényleg nem tudnék élni, mert rá van a legnagyobb szükségem. Ha ő mellettem van, nem érhet semmi gond, mindig boldog lehetek és ami szerelmet érzek iránta kimutathatom neki. Mindenre képes lennék csak hogy őt nevetni lássam, ahogy most is. Végre visszakaptam és az már biztos, hogy az én hülyeségem miatt még egyszer nem fogom elveszteni.