5.rész Perrie & Ashley

Sziasztok Picurkáim! Megjöttem egy újabb résszel. Ez most nem lett olyan jó,mint szerettem volna,de nagyon remélem,hogy meglesztek ezzel is elégedve!:) Köszönöm a 5 rendszeres olvasót és a sok oldalmegjelenítést! :) Lehet,hogy több Mixer is bele olvasott a blogba és észrevették,hogy Perrie nem,éppen a kedves emberek listájába sorolható bele. Ezzel nem szeretnék senkinek rosszat csak szeretném a történetben fokozni az izgalmakat! Remélem megértetek engem! :) Tudom,hogy nagyon sokat variálok a blog kinézetével és már unjátok,de azt szeretném,ha valaki az oldalamra téved,akkor ne azt mondja,hogy milyen egyszínű és unalmas,hanem ahogy a történettel úgy a kinézettel is meg van elégedve. Többet nem fogok változtatni,barna marad a végleges szín! Remélem meg vagytok,ezzel a színnel elégedve és nem csak nekem tetszik,hanem nektek is! :) Nagyon köszönöm azoknak,aki figyelemmel követik és olvassák a blogot! Nagyon szépen kérlek titeket,KOMIZZATOK a részekhez! :) Jó olvasást nektek Manók! :)
                          
                         Puszi: Fanny



                         **Ashley Roberts**

Mikor azt mondták a lányok,hogy vásárolni megyünk,akkor azt nagyon komolyan gondolták! Szeretek vásárolni,mivel lány vagyok és ez nálunk egy berögzült dolog,de amit ez a két csaj leművel az már felháborító! Még csak egy órája lehettünk a plázába,de nekik már a kezükbe vagy tíz szatyor volt,még nálam egy se. Nagyon szeretem a ruhákat és a divatot,de ennyi ruhát soha nem szoktam venni,mint Dani és El. Pedig megtehettem volna,hogy két kézzel szórjam a pénzt mindenféle ruhára és kenceficére,de nem tettem. Tiszteletben tartottam,hogy az a szüleim pénze,még ha nekem is adják,hogy költsem magamra. Soha nem szórtam el a pénzt hülyeségre csak lényeges dolgokra. A több mint három óra folytonos sétálgatás megtette a dolgát,mert már a lábaim sajognak,pedig még magassarkú sincs rajtam. A kezeim sajognak a sok szatyortól,mivel a lányok annyi cuccot vettek,hogy már nekem is adtak ide,mert ők már nem bírták vinni annyi volt náluk. Én jó,ha vettem 3 szatyor ruhát,még ők vagy 15-öt egyenként. Ismétlem 15-öt! 
-Lányok légy szíves üljünk már le egy kicsit,mert már nem érzem a lábaimat.-mondtam nekik,de ők meg se hallották,mert úgy elálmélkodtak egy ruhán a kirakatban.
-Kérlek Ash még ebbe a boltba menjünk már be. Esküszöm utána nem megyünk be többe.-mondta El kislányosan,majd rám meresztette hatalmas boci szemeit. Dani nem mondott semmit csak buzgón bólogatott,hogy úgy lesz,ahogy Eleanor  mondja.
-Eleanor ezt mondtad az előző 10 boltnál is.Ti menjetek be nyugodtan én addig leülök.-mutattam a hozzánk közeli székek felé.
-Biztos?-kérdezte bizonytalanul Danielle.
-Persze,menjetek csak.-mosolyogtam rájuk.
-Ne aggódj nem kell ránk órákat várni.-nevetett El.
-Reméltem is.-mutattam rájuk fenyegetően.  
Erre a két lány nevetve indultak el a kiszemelt bolt felé én pedig gyorsan a székek felé vettem az irányt,mert már alig vártam,hogy leülhessek. A két ruhamániás nőszemélyre biztos várhatok egy ideig és addig feltudom végre hívni Dina-ékat. Szerintem már mind a ketten gutaütést kaptak,amiért  még ennyi idő elteltével sem hívtam fel őket. Itt délután 4 óra van,akkor ott hajnali 4,mivel 12 óra eltolódás van. Dina-t hívom,mert ha alszik is,akkor biztos felveszi,de ez Jason-nél kétséges,mert olyan mélyen szokott aludni,hogy még egy atomrobbanás sem kelti fel. Múltkor Di-vel megpróbáltuk felkelteni,de semmi nem keltette fel,pedig már sikítoztunk,ordibáltunk,de az sem segített,csak egyedül a jól bevált hideg víz,amit egyenesen az arcába öntöttünk. Arra egyből úgy felpattant,hogy kisebb agyrázkódást kapott,mert elég rendesen lefejelte a polcot. Soha nem értettem,de nem is fogom,hogy minek neki az ágy fölé polc.
Elővettem a telefonomat a zsebemből és kikerestem drága barátnőm telefonszámát. Nagyon remélem,hogy felveszi,mert nem szeretnék holnap fejmosást kapni,mert nem voltam képes legalább őt felhívni.
-Na végre,hogy képes vagy felhívni!-harsogta bele a telefonba. Nem volt rekedt hangja,mint mikor felkel,ezek szerint nem aludt.
-Neked is szia.-nevettem el magam. Magam előtt látom,ahogy szokásához híven megforgatja a szemét.
-Szia. Amúgy nem vagy vicces! Tudod,hogy aggódtunk érted?!-mondta még mindig mérgesen.
-Nyugodj le Di. Nincs semmi bajom,minden oké és azt is elmondom,miért hívtalak most és nem,akkor amikor megérkeztem.-próbáltam nyugtatni.
-Azt jó lesz.-enyhült meg a hangja.
Mindent elmondtam neki attól,hogy leszálltam a gépről egészen mostanáig. Miközben meséltem neki nem szólt közbe vagy ujjongott csak csöndben hallgatott végig. Mikor végeztem az élmény beszámolóval még,akkor sem mondott semmit.
-Hahó Dina! Itt vagy?-kérdeztem.
-Ashley,ugye nem fogsz minket lecserélni senkire? Jason és én maradunk a legjobb barátaid?-kérdezte akadozva. Ugye most nem sír?
-Jaj Dina! Ne beszélj hülyeségeket! Titeket soha az életben nem cserélnélek le senkire! Szinte már a testvéreim vagytok és nagyon szeretlek benneteket. Akár mi lesz mi mindig itt leszünk egymásnak, 3-an.-mondtam neki szomorúan,mert most,hogy távol vagyunk egymástól,rájöttem,ha ők nem lennének nekem nem tudom mi lenne velem. Ilyen messze még soha nem voltunk egymástól,de nem is szeretném,hogy ez sokáig így legyen,mert nagyon hiányoznak.
-Mi is nagyon szeretünk Ashley.-mondta sírós hangon.
-Dina,ugye most nem sírsz?-kérdeztem tőle.
-Csak egy kicsit.-nevette el magát.
-Ne sírjál,oké? Megpróbálok minél hamarabb keresni egy házat és már jöhettek is ide hozzám.-mondtam neki nyugtatás képen.
-Rendben. Nem semmi,hogy Zayn csak így mondta,hogy költözz oda hozzájuk. Hatalmasat csalódtam bennük. Én is azt hittem,hogy beképzeltek és nagyra tartják magukat,de nem így van.
-Irtó kedvesek és figyelmesek mind annyian és egyben teljesen őrültek is. Főleg Harry és Louis.-nevettem el magam.
-Azt elhiszem. Hallottam már róluk,hogy miket leművelnek ketten.-nevetett barátnőm is.
-Amúgy nem vagy álmos?-kérdeztem tőle,mivel náluk hajnal van.
-Egy kicsit az vagyok,de nem akartam elaludni,mert vártam,hogy hívjál.-válaszolta.
-Na,akkor szépen letesszük a telefont és lefekszel aludni. Majd még beszélünk és mond meg Jason-nek,hogy puszilom és nagyon hiányzik. Szeretlek titeket.-kezdtem el a köszönést.
-Rendben,megmondom neki. Mi is nagyon szeretünk téged és vigyázz egy házban 5 fiúval. Még belegondolni is rossz.-mondta fintorgó hangon.
-Megpróbálok vigyázni. Szia Di!-mondtam nevetve.
-Szia Ash!-köszönt el ő is.
Amíg beszélgettem Dina-val az alatt az idő alatt,El és Dani még mindig nem jöttek ki a boltból,pedig már elég sok idő eltelt. A lábaimat már végre éreztem és már a kezeim sem sajogtak. Nem tudom meddig, bámészkodtam a vásárolgató emberek között egyszer csak hallottam,hogy valaki a nevemet ordítja. A  hang felé fordítottam a fejem és megláttam Perrie Edwards-ot(!) kiabálva felém közeledni. Olyan hangosan kiabálta a nevem,hogy a fél pláza őt bámulta. Hallottam már róla az internetről és a TV-ből és,de akkor valahogy kedvesebbnek tűnt,mint most. 
-Mit képzelsz te magadról? Mi?-kérdezte még mindig kiabálva,mikor már előttem állt.
-Ne haragudj,de én nem csináltam semmit.-mondtam neki megszeppenve,mert fogalmam sem volt,hogy miről beszél.
-Te csak azt hiszed,kis csitri!-sziszegte ki a fogai közül.
-Elmagyaráznád légy szíves,hogy miről van szó?-kérdeztem tőle.
-Még én magyarázkodjak neked,mikor neked kéne nekem?!-ment át mérgesből,flegma hangnembe.
-Na jó most már elég! Vagy elmagyarázod miről van szó,vagy hagyjál engem békén!-mondtam egyre mérgesebben,mert kezdett kihozni a sodromból.
-Még nehogy már neked álljon feljebb,mikor te szeretted el tőlem a pasimat!-mondta megint kiabálva.
-Én elszerettem tőled Zayn-t?-nyíltak nagyra a szemeim,mert Perrie olyan dologról beszél,amiről még én sem tudok.
-Jaj,ne játszd már az ártatlant!-forgatta meg a szemeit.
-Én nem játszok semmit. Te valamit nagyon félre értettél,mert köztem és Zayn között barátságnál nincs több és nem is lesz. Biztos hallottad,hogy odaköltöztem egy kis időre hozzájuk,de semmi több. Semmi hátsó szándékom nincs és nem is lesz. Tiszteletben tartom,hogy ti ketten,egy pár vagytok.-mondtam el neki a véleményem,ami szemmel láthatóan megnyugtatta,mert már semmi ideg vagy gúny nem látszódott rajta.
-De,akkor miért ölelte át a derekadat Zayn?-kérdezte kétségbeesve.
-Figyelj Perrie. Mi ketten ma ismertük meg egymást,de ez alatt az idő alatt is nagyon jó barátság lett köztünk. Ha azt látod,hogy megöleljük egymást vagy bármi más azt nem azért csináljuk,mert szeretjük egymást,hanem,mert nagyon jó barátok vagyunk. Biztosra tudom,hogy Zayn téged szeret és nem engem és hogy még nyugodtabb legyél azt is elmondom,hogy én se vagyok szerelmes belé.-próbáltam lenyugtatni a lányt. Szerintem még életemben nem hazudtam ekkorát,mint most,mert nagyon is vonzódom Zayn-hez. Mikor megláttam a szállodában már,akkor teljesen levett a lábáról a gyönyörű barna szemeivel és a kis fiús mosolyával. Azt nem mondom,hogy szerelmes vagyok belé,de nagyon vonzódom hozzá. Ő teljesen más,mint a többi fiú. Nagyon figyelmes és vicces,bármiről ellehet vele beszélgetni. Nagyon csöndes és visszahúzódó,de ha valaki előtt,mint például előttem is megnyílik,akkor rájön az ember,hogy nagyon vicces vagy néhány esetben perverz,mint Harry.
-Elnézést Ashley,ne haragudj rám,hogy így viselkedtem veled,csak azt hittem,hogy Zayn megcsal engem veled.-mondta szégyenlősen.
-Semmi baj Perrie,megértelek. Én is ezt csináltam volna,ha a barátomat meglátom egy újságban,más lányt ölelgetni.-simítottam meg a karját és rávillantottam egy mosolyt.
-Köszönöm.-mosolyodott el,majd nagy meglepődésemre megölelt. 
Rájöttem,hogy Perrie az öntelt külső mögött egy nagyon kedves és aranyos lány. Látom rajta,hogy mennyire szereti Zayn-t,de észre vettem Zayn-en,hogy mikor nekem mesél Perrie-ről,akkor nem beszél róla,olyan áhítattal és szerelmesen,mint ahogy Pezz,Zayn-ről.
Egy kicsit arrébb tőlünk,megláttam Dani-t és El-t. Ahogy meglátták,hogy észrevettem őket,mutatták,hogy menjek oda hozzájuk.
-Ne haragudj,de nekem mennem kell,mert a lányok várnak.-mondta Perrie-nek,majd a két álldogáló lányra mutattam.
-Persze,menj csak. Nekem is mennem kell most már próbára és még egyszer elnézést kérek a viselkedésem miatt.-mondta majd megölelt.
-Semmi baj. Szia.-köszöntem el tőle.
-Szia.-mondta mosolyogva,majd sarkon fordult és elindult a kijárat felé.
Mikor látták a csajok,hogy elment Pezz,odajöttek a székekhez,ahol ültem,amíg vártam rájuk.
-Nem kell mondanod semmit,mindent láttunk és hallottunk.-mondta Danielle.
-A hideg futkos a hátamon,ettől a szukától,komolyan mondom.-mondta Eleanor,mi ketten meg jót nevettünk,azon amit El mondott.
-Nem szeretitek?-kérdeztem tőlük.
-Nem.-mondták egyszerre.
-Nekem van okom,miért nem kedvelni,de ti miért nem szeretitek?-kérdeztem tőlük,mert kíváncsi voltam,hogy ez a két mindig nyitott és barátkozós csajszi,miért nem csípi Pezz-t.
-Mikor bemutatta nekünk Zayn,amikor összejöttek már,az első alkalommal csak flegmázott velünk meg gúnnyal az arcán mért végig minket,mintha ő különb lenne nálunk és ez a 2 év elteltével,sem változott. Ő se szeret minket,mi se őt.-mondta El.
-Értem. Hát ez is egy jó kis érv,hogy ne keljen vele lenni.-mondtam nekik,amin jót nevettek.
-De az,hogy lehet,hogy ilyen nyugodtan kezelted a dolgot? Én is nyugodt típus vagyok,de vele szembe nem lennék az főleg,ha hozzám vágná,hogy csitri.-mondta Dani.
-Engem nagyon nehezen lehet kihozni a sodromból,de ha valaki megteszi,akkor annak annyi.-mondtam nevetve.
-Ugye tudod,hogy Perrie nem fogja,ennyiben hagyni? Most mutatja,hogy milyen kedves meg minden utána meg,észre se veszed úgy fog,veled kicseszni.-világosított fel Eleanor.
-Majd,mi itt eszünk melletted,ne aggódj.-ölelt meg Dani.
-Oké,de most már tényleg menjünk,mert már nagyon éhes vagyok. Egész nap nem ettem semmit.-mondtam.
-Te nem ettél egész nap? Miért nem szóltál te diló?-bokszolt bele a vállamba,haragot tettetve Danielle.
-Nem tudom.-rántottam meg a vállam.
-Ejnye-bejnye Ashley.-csóválta a fejét játékosan El.
-Ti nektek a sok ruha elvette az eszeteket.-mondtam a két teljesen meghúzatott barátnőmnek,amin jót nevettünk mind a hárman.
-Vezetsz te haza fele?-kérdezte tőlem Dani.
-Aha.-mondtam. Már régóta megvan a jogsim,New York-ban még a mai napig is van egy fekete BMW-m,ami a garázsba pihen,mivel ide Londonba repülővel jöttem,kocsit meg repülő nem szállít. Úgy hogy egy másik kocsit is kell vennem,mert az biztos,hogy nem leszek meg nélküle,mivel buszozni és metrózni ki nem állhatok,gyalog meg nem tudok elmenni a város másik felére. Ha kellene is elég sokat gyalogolhatnék.
A székekről felpakoltuk magunkra a sok szatyrot és elindult kifele a plázából. Louis fekete BMW-jével jöttünk,mert mikor indultunk vásárolni,akkor El akart vezetni és elkérte a barátja kocsiját. Meg kell mondani nem rossz,kis járgány. Hamar megtaláltuk a kocsit és a sok cuccot bepakoltuk,nagy nehezen a csomagtartóba ami befért. Ami nem fért be,jött mellém az anyós ülésre.
-Csajok van egy jó ötletem.-mondta Dani.
-Micsoda?-kérdeztük egyszerre El-el.
-Menjünk be a Nando's-ba és vegyünk magunknak és a fiúknak is kaját és otthon megesszük.-mondta Danielle.
-Oké,ez jó ötlet.-egyezett bele El az ötletbe én meg csak bólintottam,hogy én is benne vagyok.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk a kajálda felé. Tudtam merre kell menni,mert mikor jöttünk a plázába,akkor elmentünk egy Nando's előtt. Mikor oda értünk a két lány egyből kiakart szállni,de megállítottam őket.
-Szerintem jobb lesz,ha csak egyedül megyek be,mert ha meglátnak titeket a rajongók,akkor képet akarnak meg aláírást és egy darabig biztos nem fogunk haza menni.-vázoltam fel nekik a helyzetet.
-Ez igaz.-mondta Dani.
Elmondták,hogy kinek mit vegyek és hozzátették,hogy Niall-nek kétszer többet kérjek,mert ha nem lakik jól,akkor csak nyávog meg kifosztja az egész hűtőt. Én csak nevetve bólintottam,hogy észben tartom. Kiszálltam a kocsiból és a kajálda felé vettem az irányt. Mikor bementem sokan megnéztek,biztos felismertek az újságból. Fura volt,hogy sokan úgy néznek,majd ki esik a szemük,de egy idő után meg lehet szokni. Oda mentem a kasszához és leadtam a rendelést,amire várhatok egy darabig,mert nem kevés kaját kellett kérnem. Úgy elbambultam,hogy észre se vettem,hogy lány oda jött hozzám és megszólított. A lány kb. 16 körüli lehetett.
-Szia. Ugye te vagy Ashley?-kérdezte mosolyogva. Ezek szerint nem akar megölni,amiért Zayn-el együtt látott az újságban.
-Szia. Igen én vagyok.-mosolyogtam én is rá.
-Te jóba vagy a fiúkkal?-kérdezte félénken.
-Igen. Ma ismerkedtem meg velük.-mondtam.
-De jó,és ugye ti most együtt vagytok Zayn-el?-kérdezte izgatottan.
-Nem vagyunk együtt,Zayn még mindig Perrie-vel alkot egy párt.-mondtam a lánynak,mire ő csal felhorkantott.
-Nem szeretem Perrie-t. Az lenne a jó,ha veled lenne együtt. Az újságban is olyan aranyosak voltatok egymás mellett.-mondta ámuldozva.
-Aranyos vagy,de mi Zayn-el csak barátok vagyunk és az is maradunk.-simítottam meg a lány karját.
-Kérhetnék tőled egy aláírást.-kérdezte.
-Persze. Kinek írhatom?-vettem el tőle a tollat és a papírt.
-Zoe-nak hívnak.-mosolygott rám.
Rá írtam a papírra,hogy Zoe-nak,Ash-től sok szeretettel. Még mielőtt elment volna egy képet is csináltunk,mert azt is szeretett volna. Mosolyogva vissza adtam a papírt és a tollat,ő pedig megköszönte és vissza ült a helyére. Amíg a lánnyal beszélgettem a kaja is kész lett. Kifizettem és már mentem is ki a kocsihoz. 
Nagyon meglepődtem a lány viselkedésén. Azt hittem,hogy veszekedni akar oda jönni,hogy hagyjam béké a fiúkat és kerüljem el őket nagy ívbe,de helyette jól elbeszélgettünk és még aláírást is kért. Kíváncsi vagyok,ha felmegyek twittere milyen gyűlölködő üzeneteket vagy fenyegetéseket kapok. Mikor bele menetem abba,hogy a fiúkhoz költözök,akkor tudtam,hogy a pakliba ez is benne lesz,mert hát sokaknak nem tetszik,ha a szeretett fiú bandájához egy lány költözik. De még az is lehet,hogy jóba leszek a Directionerek-el,mert ha látják,hogy egyik fiútól sem szeretnék semmit csak barátok vagyunk,akkor lehet,hogy elfogadnak. Kitudja?

                        

4.rész Érzelmek

Sziasztok Picikéim! Megérkeztem a 4. résszel is. :) Ti hogy vagytok azzal,hogy Zayn eljegyezte Perrie-t? Én sejtettem,hogy ez hamarosan befog következni,de szerintem még túl fiatalok. Várniuk kellett volna még egy kicsit ezzel,mert kitudja még mi történhet kettőjük között. Az eljegyzés az már nagy szó! Liam barátnőjéről mi a véleményetek? Nekem Sophia-ról az a véleményem,hogy szép lány nagyon,de szerintem nem illik Liam-hez. Nekem mindig is Danielle marad a kedvenc 1D barátnő,de ki,hogy gondolja. Én így,de lehet más az ellenkezőjét! :) Visszatérve a blogra,remélem ezzel a résszel is meglesztek elégedve! Tudom már sokszor elmondtam,de elmondom sokadjára is,hogy nagyon köszönöm azoknak,akik olvassák a történetet! Légy szíves komizzatok! :)
             
               Jó olvasást és nagy ölelés: Fanny 





                              **Zayn Malik**
 



Már rengeteg szebbnél-szebb lánnyal találkoztam,de olyannal,mint Ashley soha! Gyönyörű barna szemeivel,kedves mosolyával egyből megbabonázott. Tudom,most egy szemét disznónak gondoltok,amiért Ash-ről álmodozok,mikor ott van nekem,Perrie,de az érzéseimnek nem tudok parancsolni. A Perrie-vel való kapcsolatomat már nem érzem olyan erősnek és boldognak,mint régen. Szinte nincs olyan nap,hogy ne veszekedjünk. Olyan apró-cseprő dolgokon is összetudunk veszni,mint például,hova menjünk vacsorázni. Múltkor is ez volt. Mind a ketten különböző éttermet mondtunk,aminek az lett a vége,hogy vacsorázni se mentünk,de jól össze is vesztünk. Mint az óvodában,komolyan! A srácok már az elején megmondták,hogy mi ketten nem illünk össze,mert nagyon különbözünk egymástól,de engem teljesen elvakított a rózsaszín köd és nem láttam,hogy tényleg így van. Amíg Pezz,szókimondó és lázadó én addig,visszahúzódó a véleményeimet,pedig megtartom magamnak. Dani és El sem kedveli Perrie-t,mert mindig undokoskodik velük. A többiekkel többször is összevesztem a kapcsolatom miatt,mert ők próbáltak rábeszélni,hogy szakítsak Pezz-el,mert ha csak azért vagyunk együtt,hogy veszekedjünk,akkor annak semmi értelme. Én ahelyett,hogy rájuk hallgattam volna,inkább hülyeségeket vágtam a fejükhöz,hogy miért szólnak bele az életembe meg,hogy foglalkozzanak magukkal ne mindig velem,pedig ők csak jót akartak nekem. Ashley-vel minden teljesen máshogy van. A többiek,amikor megismerkedtek vele egyből megszerették,a lányokkal meg úgy el van,mint ha ezer éve ismerné őket. Mikor a szállodában voltunk,beszélgettünk és nagyon sok mindent megtudtam róla,ahogy ő is én rólam. Olyan sokat nevettünk,hogy nekem már fájt a hasam. Az biztos nem mostanában nevettem ilyen önfeledten és boldogan. Volt,amikor azon nevettünk,hogy hogy nevet a másik. Ashley-nek nagyon aranyos és csilingelő nevetése van. Amikor a közelében vagyok a szívem kétszer gyorsabban ver a szemeimet pedig nem tudom levenni róla. Mindig a közelében szeretnék lenni és a karjaim közt tartani. Már a mai napon is sokszor megpusziltam vagy megöleltem,de nagy szerencsémre nem mondta,hogy nem szeretné,hogy ezt tegyem. Csodálom,hogy még a fiúk nem kezdtek el nyaggatni,hogy mi van kettőnk között. Ha mondjuk Niall csinálná ezt egy lánnyal,hogy ölelgetné meg puszilgatná,azért én is megkérdezném tőle,hogy mi van köztük,de ahogy a srácokat ismerem nem fogják kihagyni,hogy meg ne kérdezzék mi van köztünk Ash-el.
A srácokkal elindultuk a nappaliba,mert El ránk parancsolt,hogy hagyjuk őket nyugodtan készülődni,mivel a három csajszi elmegy vásárolni. Nem tudom,hogy Ashley-nek meddig tart a vásárlás,de azt tudom,hogy Dani-nak és El-nek elég sokáig. Múltkor "csak" 10 szatyor ruhát vásároltak. Megkérdeztük tőlük,hogy ez nem sok egy kicsit? Erre ők azt válaszolták,hogy még kevés is. A nővérem és a két húgommal mellett nőttem fel,de ruha téren még őket sem tudom megérteni,hogy minek 2 szekrényre való ruha,ha a felét sem hordják. Anyu már nem csinálja ezt,mert állítása szerint neki bőven elég 1 szekrény ruha. Végre egy nő aki normálisan gondolkodik! Mikor Perrie-vel is mentem vásárolni 10 perc után megbántam,hogy elmentem vele. Elment fél nap a ruha vásárlásra és még cipőt nem is vett. Utána jött a másik fél nap a cipőkre. Nekem csak 1 szekrény ruhám van,de még sokszor az is sok!
A srácokkal elterpeszkedtünk a kanapén és elkezdtünk,valami idióta filmet nézni a tévében.
-Nem tudom ti,hogy vagytok vele,de szerintem a galambos filmek sokkal jobbak,mint ez.-jelentette ki Louis barátunk.
-Én ezzel vitatkoznék.-mondta unottan Liam.
-Most miért? Olyan aranyosak,mikor csoportokban repkednek. Bárcsak visszajönne az én Kevinem is. Olyan magányos vagyok nélküle.-kezdte el hajtogatni,megint a hülyeségét.
-Jól van Louis Tomlinson! Én nem is számítok neked?! Te hálátlan!-kezdett bele a göndör agyatlan is.
-Jaj édesem,ne csináld már! Tudod,hogy milyen fontos vagy nekem.-mondta Lou,miközben elindult a "szerelme" felé. 3 éve együtt vagyunk,azóta ezt csinálják,de sokszor már olyanokat mondanak egymásnak,hogy az már fáj. Szerencsére ezzel nem csak én vagyok így,hanem Liam és Niall is.
-Nem érdekelsz Tomlinson! Holnap beadjuk a váló pert!-mondta Harry semmitmondó arccal. Ennek a két dilónak nem énekesnek kéne lenni-e,hanem színésznek!
-Életem,megtudsz nekem bocsájtani?-térdelt le a Louis a "felesége" elé sírást színlelve.
-Meg te disznó! Az a baj,hogy ennyire szeretlek!-ugrott rá Harry a Répa gyerekre.
-Te állat,szállj le rólam eltöröd a gerincem!-mondta Lou Harry alól nyögdécselve. Harold nagy nehezen lemászott a szőnyegnek kilapított Louisról és vissza ültek a helyükre.
-Komolyan mondom jobb színészek vagytok,mint Marichuy és Huan Miguel.-mondta nevetve Liam.
-Jaj Liam husi,köszönjük.-játszott lányt Répa uraság.
-Hé! Nem én vagyok a csajszi?-kérdezte "mérgelődve" göndörke. Ezen mindannyian jót nevettünk.
-Tőlem uniszex is lehetsz,de én megyek eszek valamit,mert kiesik a szemem,olyan éhes vagyok.-indult el Niall a konyha fele.
-Most ettél meg körülbelül 1 órája 3 szendvicset!-kiabáltam utána.
-Az túl régen volt!-kiabált vissza a konyhából. Nem értem ez a gyerek,hogy tud ennyit enni. Mind a négyünknél többet eszik,de mégse hízik semmit.
-Miért vagy ilyen csöndbe Zayn bébi?-állt fel Louis a fotelből és leüt mellém a kanapéra.
-Amióta hazajöttél azóta vagy ilyen. Történt valami a szállodában?-kérdezte Liam. Tudom,hogy ő nem kötekedésből kérdezi,hanem mert ő mindig mindenkin segíteni akar. Vele a legjobb a kapcsolatom a bandából és szerintem ez kölcsönös is. Neki is bármi gondja,baja van egyből hozzám jön tanácsot vagy segítséget kérni.
-Nincs semmi bajom,csak gondolkodtam.-mondtam nekik félig-meddig igazat. Mert baj az aztán van. Ha többet szeretnék barátságnál Ashley-től,akkor szakítanom kell Pezz-el,de azt sem tudom,hogy mondjam el neki. "Ne haragudj,de megismerkedtem egy lánnyal,aki nagyon tetszik,úgyhogy szakítok veled!" Ezzel,  szerintem egy életre elásnám magam előtte. Lassan 2 éve,hogy együtt vagyunk és annyit érdemel,hogy normálisan elmondjam neki,hogy valójában mit érzek. Meg azt se szeretném,ha harag lenne köztünk. Eleget veszekedtünk az utóbbi időben!
-Haver,akkor nagyon elgondolkodhattál.-veregette meg a vállamat Harry. Erre én csak megrántottam a vállam.
-Amúgy mit gondoltok Ash-ről?-kérdeztem meg tőlük,mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményükre. Ismerem már őket és tudom,hogy ha nem is kedvelnek valakit azt nem mutatják ki.
-Én nagyon megkedveltem. Aranyos és kedves lány.-mondta mosolyogva Liam.
-Én is így gondolom. Már előre látom,hogy nagyon társam lesz a csíny tevéseimben.-mondta szórakozottan Louis.
-Én nagyon szimpatikusnak találom és szerintem nagyon jóba leszek vele. Most kivételesen nem a perverz Harold beszél belőlem,hanem a normális,perverz mentes Harold.-mondta nevetve.
-Köszönjük Harry.-nevetett Liam is.
-Én is ezt gondolom mint,a többiek.-jött vissza Niall a konyhából. -Amúgy nagyon hasonlítotok egymásra Ash-el. Ő is olyan csöndes és visszahúzódó,mint te,de szerintem ő is benne lesz minden hülyeségbe.-mondta,majd leült Liam mellé.
-Én már előre tudtam,hogy szeretni fogjátok,mert nagyon kedves,aranyos lány.-néztem rájuk.
-Túl jól ismersz minket!-jelentette ki unottan Harry.
-3 éve elteltével ne is csodálkozz. Szerintem te is mindegyikőnket túl jól ismered.-válaszoltam neki.
-Hány szendvicset ettél meg Nialler?-kérdezte tőle Louis.
-2 nagyot.-válaszolta.
-Mi van veled? Beteg vagy? Nem szoktál ilyen keveset enni!-kezdte el tapogatni Liam az ír srác homlokát.
-Nagyon vicces vagy Payne.-fintorodott el a szőkeség.
-Megyünk srácok.-hallottuk meg hirtelen Dani hangját. Ahogy ezt Liam és Louis meghallotta egyből felálltak és oda mentek a szerelmeikhez,hogy egy csókkal és öleléssel elköszönjenek tőlük. Lou nagyon bolond sokszor,de Eleanor-ért tűzbe tenné a kezét. Irigylem őket,mert aranyos páros és minden feltétel nélkül szeretik egymást. Akárcsak Liam és Danielle. Én is felálltam a kanapéról és oda mentem hozzájuk. Egyből Ashley-hez mentem,hogy megtudjam ölelni. Nem tudom mi lett velem,de hirtelen rám jött a félelem. Nem mertem megölelni. Csak álltam mellette,mint egy rakás szerencsétlenség,miközben a többiek és ő is engem nézett. Nem tudom,hogy gondolat olvasó vagy ennyire észrevehető volt a félelmem,de hirtelen szétnyitotta a karjait,ezzel biztatva engem,hogy nyugodtan megölelhetem. Nekem se kellett több. Oda mentem elé és megöleltem. Belefúrtam az arcomat a nyakába és beszippantottam kellemes illatát. Azt is megéreztem hogy,gyönyörű barna hajának kókusz illata van. Olyan jó érzés megölelni,ilyenkor azt érzem,hogy csak az enyém és senki másé. Nálam csak fél fejjel  kisebb és így pont kényelmesen eltudom helyezni a fejem a nyaka és válla között. 
-Zayn nem kell tőlem félned.-suttogta a fülembe.
-Ennyire látszik?-súgtam vissza neki,szerintem full vörös volt a fejem,de ezt szerencsére nem látta.
-Aha.-nevette el magát,majd elhúzódott tőlem nagy bánatomra.
-Úgy szeretem,ahogy nevetsz olyankor,olyan aranyos vagy.-nevetett Niall. Tudom,hogy Niall-től nem kell félnem,hogy elvenné tőlem Ash-t,mert szerintem már sejti,hogy mit érzek iránta.
-Neked is nagyon aranyos a nevetésed Pocak.-bokszolt bele játékosan a Szőkeség hasába.
-Te honnan tudod,hogy mennyit eszek?-csodálkozott a srác. Ez hülye kérdés volt Ír barátom,mivel sztárok vagyunk és szinte mindent tudnak rólunk.
-Tudod,az internetről sok mindent meglehet tudni.-mondta nevetve Ashley.
-Ja,tényleg.-világosodott fel Nialler.
-Na jó,majd ha haza jöttünk csevegtek tovább,de most már tényleg menjünk.-kezdett megint felpörögni El. Pont olyan izgi-mozgi,mint a barátja.
-Sziasztok fiúk!-köszönt el egyszerre a három lány.
-Sziasztok!-mondtuk mi is a egyszerre.
-Kíváncsi vagyok ma hány szatyor ruhával jönnek haza! Szerintetek mennyivel?-kérdezte Harry.
-Szerintem most többel,mint szoktak,mert ment velük Ash is.-mondta a nagy okos Niall.
-Tényleg Tudorka? Erre még én is rájöttem!-mondta nagy büszkén Louis,amin jót nevettünk.
-Én felmegyek a szobámba.-mondta Liam. Utána a többiek is mondták,hogy ők is felmennek a saját rezidenciájukba. Már én is menni akartam fel,mikor csengettek. Puffogva mentem ajtót nyitni,de amikor kinyitottam az ajtót és megláttam azt a személyt,akit per pillanat nem akartam a méreg helyett a kétségbe esés lett úrrá rajtam és amikor megláttam a kezében egy újságot utána csak fokozódott.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem Perrie-től.
-Mi van nem jöhetek el a saját pasimhoz?-kérdezte flegmán és a "saját" szót kihangsúlyozta. Ennek megint veszekedés lesz a vége!
-De persze,hogy eljöhetsz. Gyere be.-engedtem be az ajtón.
Bementünk a nappaliba én leültem a kanapéra,de ő nem ült mellém,hanem az egyik fotelba ült le. Percekig nem szóltunk egymáshoz semmit csak bámultunk magunk elé.
-Nem akarsz nekem mondani valamit?-kérdezte ismét flegmán.
-Ha így flegmázol,akkor nem!-mondtam neki kissé idegesen. Nagyon nem szeretem,ha valaki flegmázik.
-Miért ne flegmázzak? Meg van hozzá minden jogom!-dobta hozzám az újságot. A szennylap elején én és Ashley virítottunk,amikor már jövünk el a szállodából és mentünk a kocsihoz. Persze,hogy pont azt a képet tetté ki,amelyiken átkarolom a derekát. Gondoltam,hogy ez lesz,de szegény Ash-nek nem mondtam és ha meglátja biztos ki lesz akadva.
-Na mi van nagy fiú? Elvitte a cica a nyelved?-incselkedett tovább,amitől egyre idegesebb lettem.
-Egész nyugodtan befejezhetnéd ezt a viselkedést,mert nem áll jól.-mondtam neki még egyenlőre nyugodtan.
-Ki vagy te,hogy parancsolj nekem?! Elvégre te csaltál meg engem és nem én téged.-kezdett el kiabálni.
-Én se csaltalak meg téged senkivel,csak ide jössz nekem flegmázni,de arra se méltatod magad,hogy meghallgass!-kezdtem én is hangot adni magamnak. Engem mindig arra tanítottak,hogy tiszteljem a lányokat és soha ne bántsam meg őket,de amit ez a lány csinál az már sok. Meg se hallgat csak mondja a magáét!
-Aha,persze! Akkor mi az a kép az újságban? Hmm..?-csak játszotta tovább az agyát,amitől a falra mászok.
-Eddig is ezt szerettem volna elmondani,de te nem hagytad,mert jobb az agyadat játszani. De előttem nem kell,mert ismerlek,mint a tenyeremet. Tudod Perrie,2 év az sok idő!-mondtam most már én is gúnyolódva.
-Jól van Zayn Malik te akartad! Ha nem mondod el te,majd elmondja az a csaj,aki elszeretett tőlem!-mondta majd kiviharzott a házból. Olyan gyorsan elment,hogy még reagálni se tudtam rá. 
-Zayn! Mi volt ez a kiabálás?-kérdezte Niall,majd lejött a lépcsőn háta mögött a többiekkel.
-Itt volt Perrie.-mondtam unottan és bementem a konyhába.
-Na és mi volt?-kérdezte kíváncsian Harry.
-Benne vagyunk Ashly-vel az újságban,pont mikor átkarolom a derekát és Perrie is látta. Ide jött,hogy megmutassa a képet,de nem tudtam neki elmagyarázni a dolgot,mert egyfolytában csak flegmázott,amitől rohadt ideges lettem és kiabáltunk egymással. Most meg elviharzott,hogy ha én nem mondom el neki akkor, majd megkeresi Ashley-t. Ha valami baja lesz Ash-nek nem ússza meg szárazon!-mondtam idegesen.
-Elhiheted,hogy azt mi sem hagyjuk.-mondta komolyan(!) Louis. Bohóckodik mindig,de ilyen dolgokban helyén van az esze. Mikor valamelyikőnknek gondja van és segít,akkor látszik,hogy ő a banda legidősebb tagja.
-Az a baj,hogy én Perrie-ből sok mindent kinézek.-mondta Harry.
-Nem lesz semmi gond. Perrie-nek a hírnév a legfontosabb és nem fogja bajba keveredni magát,mert azzal csak ront az imidzsének.-mondta teljesen meggyőződve a dologról Liam.
-Ez igaz.-helyeseltem én is. -Szerintem már ti is észre vettétek,hogy mennyire vonzódom Ashley-hez és nem szeretném,ha bármi baja esne,mert egyedül az csak az én hibám lesz.-mondtam dühösen.
-Nem lesz semmi a te hibád Zayn! Ashley erős lány megtudja védeni magát. Garantálom,hogy Pezz nem fog egy újjal se hozzá érni,mert mindene a hírnév. Ash az újságcikken is túlfogja tenni magát,még hozzá kell szoknia,ha velünk van,akkor ez ezzel jár,de ezt szerintem ő is tudja.-mondta Lou és biztatás képen megszorította a vállamat,majd kiment a konyhából. A többiek is kiment azzal az okkal,hogy magamra hagynak egy kicsit,hogy lenyugodjak. Ma ismertem meg Ashley-t,de már is borzasztóan bele szerettem és bármit megtennék érte. Érzem azt a szikrát közöttünk és tudom,hogy ebben a lányban megtaláltam az igazi,mérhetetlen szerelmet!

3.rész Ismerkedés a többiekkel

Sziasztok Drágáim! Tudom azt mondtam,hogy 5 naponta hozom a részeket,de az sok idő,ezért 5 helyett 3 naponta rukkolok elő az új részekkel. :) Bocsánat,hogy tegnap nem hoztam az új részt,de nagyon fáradt voltam! Nagyon-nagyon köszönöm azoknak,akik olvassák a blogot! Millió puszi nektek!:)  Ettől a résztől kezdve fog beindulni a történet,mivel Ashley most fog a fiúkhoz költözni!:) Remélem ezzel a résszel is meglesztek elégedve! :) Jó olvasást Manók!
                     
                         Puszi: Fanny 
                                                                                                 
                                                                 **Ashley Roberts**

Ha nekem valaki azt mondta volna,hogy egy nap a One Direction-hoz fogok költözni,jól az arcába nevettem volna. Igen,a nagy kérdés: tényleg oda fogok költözni hozzájuk? A válaszom igen,mivel Zayn addig nyaggatott,amíg bele nem egyeztem. Ahogy már mondtam nem vagyok Directioner,de a számaikat nagyon szeretem,ahogy Dina is. Nagyon sokat táncoltunk 1D számra,mert jó pörgősek és bulisak. Amíg mi táncoltunk,Jason csak ült a kanapén és röhögve figyelt minket. Mindig azt kérdezte: hogy tudunk ilyen számra táncolni? Nekünk a válaszunk erre csak az volt,hogy nem tudja mi a jó. Köztudott,hogy Jason nem nagyon csípi az 1D zenéket,de még a srácokat se túlzottan. Nekem a fiúkkal sem volt úgy összegezve semmi bajom,csak azt hittem,hogy a nagy hírnév miatt,túlzottan beképzeltek,de ezt Zayn bebizonyította,hogy nem így van. Amíg a szállodában voltunk nagyon sokat beszélgettünk és sok mindent megtudtunk egymásról. Nagyon sokat nevettünk egy-egy vicces sztori után. Most pedig itt ülök Zayn kocsijában és úton vagyunk a házuk felé.
-Zayn,miért nem maradhattam ott a szállodába? Meglettem én volna ott is,nem kell egyből magatokhoz költöztetni!-kezdtem bele megint az ellenkezésbe.
-Ash,ne csináld már megint! Elhiszem,hogy ellettél volna a szállodában,de jobbnak látom,ha inkább oda költözöl hozzánk.-nézett el egy pillanatra az útról,hogy rám tudjon nézni.
-Ti egy nagyon híres banda vagytok és ha megtudják a rajongók meg mindenki,hogy oda költözött csak úgy hozzátok egy idegen lány,elég nagy port fog kavarni. Én csak bajt fogok rátok hozni Zayn.-hajtottam le a fejem.
-Ne butáskodj már! Nem lesz semmi gond és pont nem te hozol ránk bajt.-fogta meg a kezem.
Zayn befordult a kocsival egy gyönyörű,emeletes ház elé,majd le állította a motort. Gondoltam,hogy Zayn még akar valamit mondani,mert nem szállt ki a kocsiból,hanem felém fordult.
-Mihelyst egy újságíró vagy bárki más elkezd rólatok hazugságokat kitalálni én azonnal elmegyek innen,azt ugye tudod?-néztem rá ellent mondást nem tűrően.
-Figyelj rám Ashley. Ha az újságok elkezdenek pletykálni nem kell velük foglalkozni már megszoktuk. Te egy nagyon kedves és aranyos lány vagy és figyelt meg,ha a rajongóink is megfognak téged ismerni ők is ezt fogják mondani. A srácok is biztos vagyok benne,hogy egyből megszeretnek téged és 100%,hogy Eleanor és Danielle is imádni fognak!-miközben hozzám beszélt végig a kezemet fogta,majd a monológja végén biztatóan rám mosolygott.
-Abban biztos vagyok,hogy ti már megszoktátok,hogy hazugságokat találnak ki rólatok és olykor-olykor szidnak titeket,de én nem. Nem szeretem ha ok nélkül utálnak és ócsárolnak,de azt sem akarom,hogy miattam veletek is ezt csinálják,érted?-fordultam el tőle a másik irányba.
Zayn maga felé fordított és szorosan megölelt. Nagyon szerettem,amikor megölelt. A karjai között megnyugodtam és biztonságban éreztem magam. A nyakába fúrtam az arcom és ma sokadjára beszívtam kellemes illatát.
-Nem lesz semmi gond. Mi itt leszünk melletted mindannyian.-súgta a fülembe,miközben még mindig ölelt.
Elengedtük egymást,majd kiszálltunk a kocsiból és kivettük a csomagtartóból a bőröndjeimet. Zayn a két nagyobbikat vette ki,úgyhogy nekem csak a kicsi maradt. Elindultunk a hatalmas vas kerítés felé,majd Zayn megnyomott egy gombot,amitől az kinyílt. Az udvar egyszerűen fantasztikus. Nem túl kicsi és nem túl nagy. Pont jó. Tele van fákkal és virágokkal,az udvar közepén egy hatalmas medence,ami körül több napozó ágy van. Onnan nem messze van egy kis pavilon,ami körül szebbnél-szebb virágok vannak ültetve. Az udvaron van még szalonna és grill sütő is. Egy nagyobb füves részen csak két kapu van egymással szembe,gondolom a fiúk ott szoktak focizni. A ház már kívülről is nagyon szép,hát akkor milyen belülről? A ház színe narancs sárga,de nem az a rikító,hanem világosabb árnyalat. Az emeleti ablakoknál vannak erkélyek,gondolom ott vannak a fiúk hálószobái. New York-ban az én szobámnak is volt erkélye,amit imádtam,mert ha ideges voltam kimentem és nézelődtem,és egy idő után lenyugodtam,de ha unatkoztam akkor is szerettem az erkélyről bámészkodni. Úgy elnézelődtem,hogy észre se vettem már oda értünk a bejárati ajtóhoz. Zayn kinyitotta,majd előre engedett. 
-Megjöttünk!-kiáltotta el magát.
-Miért beszélsz többes számban?-ordította vissza valaki.
-Mert nem egyedül jöttem!-kiabált vissza Zayn.
Ahogy ezt kimondta több ember trappolását hallottuk. A hanghoz hamarosan személyek is kapcsolódtak,még hozzá 6 emberke. A srácokat egyből felismertem,de a két lányt is,mert már képeken láttam őket,meg Zayn is mesélt róluk.
-Ne haragudj,mindig ezt csinálják.-súgta a fülembe Zayn.
-HÉÉ! Nem illik társaságban sugdolózni!-kezdett el sipítozni Louis.
-HÉÉ! Nektek meg nem így illene egy vendéget fogadni!-vágott vissza a mellettem álló fiú.
-Ebben igaza van Zayn-nek! Bocsánat az előbbiért,az én nevem Liam Payne.-állt meg előttem a fiú,majd megölelt. Eléggé meglepődtem,hogy mennyire közvetlen,de azért jól esett,hogy nem néznek rám rossz szemmel.
-Örülök,az én nevem,Ashley Roberts.-mosolyogtam rá az előttem álló fiúra.
-Szia,az én nevem Louis Tomlinson. Mondd,hogy te is szereted a répát!-nézett rám boci szemekkel a répa fiú.
-Szia,én pedig,Ashley Roberts vagyok. Megnyugodhatsz,mert szeretem a répát!-mondtam neki nevetve és a számára megnyugtató választ,amiért cserébe kaptam egy nagy ölelést.
-Komolyan mondom már most imádlak!-ujjongott a répa imádó bohóc.
-Jól van Louis,elég a répából,menj arrébb!-lökte el előlem a göndörke.
-Most megsértettél,Harold!-csapott a kezére durcásan Louis az előttem röhögő fiúnak.
-Ne is foglalkozz vele,néha bolond szegényke. A nevem Harry Styles.-mondta mosolyogva,majd ő is jól megszorongatott.
-Nem bolond,csak vicces. Az én nevem Ashley Roberts.-mondtam mosolyogva Harry-nek,de fél szemmel a durcázó Lou-ra néztem,aki a válaszom hallatára már nem is volt "mérges".
-Szia,én Niall Horan vagyok.-mondta a szöszi fiú és ő is megölelt.
-Örülök,Ashley Roberts vagyok,de szerintem már sokszor hallottad.-nevettem fel.
-ÁÁ,nem is olyan sokszor.-nevetett ő is velem.
-Szia,az én nevem Danielle Peazer,de szólíts csak,Dani-nak.-lépett elém mosolyogva egy gyönyörű göndör hajú lány és ő is megölelgetett. Így élőben még szebb,mint képeken.
-Szia,szerintem már te is,elég sokszor hallottad a nevem,de azért bemutatkozok,Ashley Roberts.-mondtam neki mosolyogva,erre ő csak elnevette magát.
-Szia,én Eleanor Calder vagyok,engem is szólíthatsz nyugodtan,El-nek.-lépett most elébem egy szintén gyönyörű,mosolygós lány. 
-Szia,Ashley Roberts.-mondtam neki,miután megöleltük egymást.
-Ide fogsz költözni?-kérdezte mosolyogva El.
-Igen ide fog költözni és remélem nem fogjátok elkergetni a hülyeségetekkel.-válaszolt helyettem Zayn,majd a négy fiúra nézett.
-Jaj Zayn,most úgy mondod,mint ha te normális lennél.-szólt be Lou Zayn-nek,amin jót nevettünk mindannyian kivéve a hoppon maradt fiú.
-Nagyon vicces vagy Louis William Tomlinson!-kezdett el most,Zayn durcázni.
-Jól van Zaynie,ne durcizzál mindjárt mehetsz csicsizni.-gügyögtem neki és megsimogattam kissé borostás arcát. A többiek körülöttünk nem bírták és kitört belőlük a röhögés.
-Ez nagy volt Ash,csapj bele!-mondta Louis nevetve,majd lepacsizott velem.
-Amúgy mi itt az előszobába jól el vagyunk,de nem akarunk,inkább a nappaliba menni?-kérdezte a társaságtól Liam. 
-DE!-mondtuk egyszerre.
Pont elakartam indulni,mikor Harry felkapott a hátára.
-Hé nagyfiú,van ám lábam is.-mondtam nevetve.
-Tudom,de valakit akarok vinni a hátamon és te pont jó vagy erre.-nevetett ő is. 
-Te tudod. Amúgy tök kényelmes a hátad.-borzoltam össze a haját.
-Még nem mondta senki,de örülök,ha így van.-csípett bele a combomba,amin jót nevettem.
Ahogy beljebb mentünk meg kellett bizonyosodnom róla,hogy ez a ház belülről is gyönyörű,ami nem meglepő. Mindannyian bementünk a nappaliba,ami irtó jól nézett ki. Harry a hátáról letett a kanapéra,majd mellém ült. A másik oldalamra Zayn került. 
-Amúgy mikor ismerkedtetek meg?-nézett rám és Zayn-re,Dani.
-Ma találkoztunk abban a szállodában,tudjátok ahova szoktam járni.-mondta Zayn a többiek meg csak helyeseltek,hogy tudják Zayn melyik szállodáról beszél.
-Nehogy félre értsd a kérdést,nagyon örülünk,hogy itt vagy,de hogy-hogy ideköltözöl hozzánk?-kérdezte Niall.
-Elszeretnéd mondani?-kérdezte Zayn,majd átkarolta a derekam. 
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Most miről van szó?-kérdezte Louis kíváncsian.
Nekik is mindent elmondtam az elejétől kezdve a végéig,mert tartozom nekik ennyivel,amiért megengedték,hogy itt lakjak náluk,meg amúgy is ez nem titok. Akik kérdezgettek erről a dologról mindig elmondtam nekik is mindent. Amíg meséltem  végig figyelmesen hallgattak mindannyian,Zayn pedig nyugtatásképp simogatta a kezem. A szemükben láttam a sajnálatot amit nem akartam látni. Nem kell engem sajnálni,mert ha sajnálkoznak,annál rosszabb. Mikor befejeztem a történetet nem mondott senki semmit csak maguk elé bámultak.
-Hahóó srácok,itt vagytok?-szólaltam meg. Dani felállt a helyéről és letérdelt elém.
-Nagyon sajnálom Ashley,hogy ilyenek veled a szüleid. Mi mindig itt leszünk melletted.-mondta,majd szorosan hozzám bújt. El is oda jött és ő is jól megölelgetett.
-Alig ismerünk 1 órája,de már is szeretünk és nem hagyjuk,hogy a felelőtlen szüleid miatt szomorkodj!-mondta El. A többiek csak bólogattak,hogy ők is így gondolják,ahogy Eleanor.
-Köszönöm nektek,hogy itt lehetek nálatok és,hogy nem néztek rám rossz szemmel.-mosolyogtam rájuk hálásan.
-Hogy néznénk rád rossz szemmel,csajszi?!-bökött oldalba Harry mosolyogva.
-Ne beszéljünk erről,mert ez csak Ash-nek rosszabb,ha a szüleiről beszélünk. Terelésképpen beszéljünk,inkább arról,hogy ma eljönnél-e El-el meg velem vásárolni?-kérdezte,miközben rám kacsintott.
-Persze,mehetünk. Imádok vásárolni.-mosolyogtam a két lányra.
-Szuper,akkor fiúk mutassátok meg Ash-nek a szobáját,mind hárman átöltözünk és mehetünk.-ugrott ki El a fotelból izgatottan.
-Nyugi kicsim,nem fognak a boltok elmenni,azok megvárnak titeket.-nyugtatta szerelmét,Lou.
El erre csak  elmosolyodott,majd elkezdte sürgetni a fiúkat,hogy haladjanak már és mutassák meg a szobát amit kapok,amin mi Dani-val jót nevettünk,hogy mennyire fel van pörögve.
Louis és Liam megfogták a bőröndjeimet,majd elindultunk fel az emeletre. Mikor felértünk egy folyosót láttam meg tele ajtókkal. A szoba ajtókon rajta volt a fiúk neve kivéve két ajtó. Ahhoz a  szobához vezettek,ami Niall szobája mellett van. El kinyitotta az ajtót és mindannyian bementünk. Nagyon szép és tágas szobát választottak nekem,amihez még fürdőszoba is van,és nagy örömömre erkély is. Szerintem mindegyik szobához van fürdő,mert nem mondták a fiúk,hogy merre találom a WC-t és a fürdőszobát,pedig már mindet megmutattak mi merre van.
-Jó lesz ez a szoba?-kérdezte Zayn.
-Persze,nagyon tetszik.-mosolyogtam rá.
-Oké fiúk! Mi most elmegyünk átöltözni ti pedig menjetek le a nappaliba,mert ha itt maradtok Ashley szobájában nem hiszem,hogy átfog öltözni egyhamar.-kezdte el kifelé tolni a fiúkat El.
-Igen is Főnök asszony!-engedelmeskedtek a fiúk. Mielőtt Zayn kiment volna,még adott egy puszit a homlokomra és megölelt. Mikor a közelében vagyok a szívem kétszer gyorsabban ver és valami furcsa dolgot érzek. Nem akarok belé szerelmes lenni,mert neki barátnője van és amikor megölel vagy megpuszil azt csak barátságból csinálja. A csajok is kimentek a szobából,de El először megfenyegetett,ha 10 percen belül nem leszek kész ő maga fog kirángatni a szobából,amit ki is nézek belőle.
Mindegyik fiúban hatalmasat csalódtam,de csak is pozitívan. Rettentő kedvesek és figyelmesek. A két csajszit,pedig egyszerűen imádom. Eleanor és Louis rettentően összeillenek,mert mind a ketten állandóan pörögnek,mint a Duracel nyuszi és nagyon sokat tudnak beszélni,de mind a ketten úgy tökéletesek,ahogy vannak. Danielle és Liam is imádni valóak együtt. Ők ketten teljesen más páros,mint El és Lou. Ők inkább nyugodtak és visszahúzódóbbak,mint izgi-mozgik,de őket is már most úgy imádom,ahogy vannak. Mindannyian teljesen őrültek,de nekem pont ilyen társaság kell,meg hát Di és Jason se másabbak. Talán egy órája vagyok itt náluk,de már is megszerettem őket.

                                                   

2.rész A találkozás

Sziasztok Drágák! Bocsánat hogy ilyen soká jövök a 2. résszel,de nyaralni voltam és ott sajnos nem tudtam írni! :// Köszönöm a 99 oldal megjelenítést és az 1 feliratkozót! :)) Remélem tetszeni fog ez a rész is! ;) Jó olvasást!
                 
                             Puszi: Fanny
 

                           **Ashley Roberts**

Mindig is olyan lány voltam,aki könnyen alkalmazkodott az új dolgokhoz. Egyedül egy dolog van az életemben,amivel nem tudok a mai napig sem megbarátkozni,az pedig,hogy a szüleim nincsenek velem. De ki is tudna azzal a ténnyel megbarátkozni,hogy a szülei nem törődnek vele? Senki! Azért is költözök Londonban,hogy az új környezet,más emberek és a teljesen új dolgok elfelejtessék velem a rosszat. Örülök,hogy végre eljöhettem New Yorkból és abban a városban élhetem tovább az életem,ahol mindig is akartam. Kíváncsi vagyok,hogy milyen lesz Londonban az életem. Rossz vagy jó? Majd meglátjuk! Azt is eldöntöttem,hogy dolgozni szeretnék valamit és nem csak otthon ülni. Szeretnék új embereket megismerni,szórakozni,kikapcsolódni. Már alig várom,hogy Dina és Jason is Londonba jöjjenek és elmenjünk egy jót bulizni,mert velük aztán lehet! Főleg Jason-al,mert hát néha túlzásba viszi az ivászatot,ezáltal unatkozni sem lehet mellette. Dina alapvetően egy nagyon nyugodt és csendes lány,de ha buliról van szó,szinte megőrül! Elég jól ellehettem a gondolat világomba (ahogy,Di mondaná),mert azt vettem észre,hogy az emberek állnak fel a helyeikről. Betettem a telefonomat és a fül hallgatómat a táskámba és én is felálltam. Ahogy leszálltam a gépről oda mentem a futó szalaghoz,ahol a repülőről lejuttatott poggyászokat lehet magunkhoz venni. Elég sokat kellett várnom,mire a sok bőrönd közül megtaláltam az sajátjaimat. Kimentem a repülőtér épületéből és utána megálltam egy helyben,mert nem tudom most mihez kezdjek. Az út szélén álltam,mikor megállt mellettem egy taxi. A kocsiból egy kedvesen mosolygó,idősebb férfi szált ki.
-Jó napot Kisasszony! Merre vihetem magát?-kérdezte kedvesen.
-Jó napot! Az igazat megvallva magam sem tudom. Most vagyok itt először Londonban és nem tudom mi merre van.-vázoltam fel neki a helyzetet.
-Ne aggódjon,majd én segítek magának! Tudok egy  nagyon jó szállodát a városban,elviszem oda magát. Ott addig maradhat ameddig akar.-mondta miközben betette a bőröndjeimet a csomagtartóba.
-Köszönöm,hogy segít nekem!-mosolyogtam rá hálásan.
-Ugyan,semmiség! Szívesen segítek másoknak!-legyintett egyet,majd beszállt a volán mögé. Én is elfoglaltam a helyemet a hátsó ülésen,majd elindultunk. Ez a város teljesen más,mint New York. Itt az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek,New Yorkban inkább ellenségesek egymással. Na jó van köztük azért kivétel! A taxis férfi is simán ott hagyhatott volna egyedül,de nem tette inkább egyből segített és,ezért rettentő hálás vagyok neki,mert nem tudom a segítsége nélkül mit kezdtem volna. Kifelé bámultam az ablakon és álmélkodva néztem a várost. Úgy belemerültem a bámészkodásba észre se vettem,hogy megérkeztünk a szállodához. 
-Megérkeztünk a szállodához Kisasszony!-nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját. Kivette a csomagtartóból a csomagjaimat,majd segített oda vinni egészen a szálloda ajtajáig.
-Mennyi lesz a fuvar Uram?-kérdetem meg tőle.
-10 font lesz.-mosolygott rám. Oda adtam neki a pénz és még egyszer megköszöntem a segítségét. A szálloda kívülről is nagyon szép volt,de belülről annál is szebb. Márvány kő borította a padlót,minden fele szebbnél-szebb virágok,a falak fehér és bézs színűek voltak,ülő helyek több helyen is,a plafonon hatalmas csillárok díszelegtek. Nagyon szép és elegáns szállodába hozott a taxis férfi nem mondom! A recepciós pult felé vettem az irányt,hogy foglaljak magamnak egy szobát. Ahogy oda értem a pult mögött megláttam egy szőke hajú lányt szorgosan gépelni valamit. Amikor ő is meglátott engem abba hagyta amit csinált és rám szegezte tekintetét. 
-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Jó napot! Egy szobát szeretnék foglalni Ashley Roberts névre.-mondtam neki én is mosolyogva. 
-Rendben. Egy pillanat türelmet kérek.
-Csak nyugodtan van időm.
Amíg a lány kereste nekem a szobát,addig elnézelődtem. Ez a hely biztos elég előkelő lehet,mert öltönyös férfiak és elegánsan felöltözött nők flangálnak az aulában. Nekem teljesen mind egy a szoba ára az a lényeg tudjak hol lenni,amíg nem találok magamnak saját házat. Dina és Jason is teljesen ki mentek a fejemből. Megígértem nekik,ha ide értem Londonba,akkor felhívom őket. Biztos aggódnak értem,ahogy Di-t ismerem elég aggódós típus. Ha felmentem a szobámba az lesz az első,hogy felhívom őket!
-Meg is van!-olyan hirtelen kiáltott fel,hogy majd nem szív görcsöt kaptam úgy meg ijedtem,de nem mutattam ki előtte. 
-A 243-as szoba lesz a magáé. Remélem mindennel meglesz elégedve és nem lesz semmire panasza!-mondta miközben ide adta a kulcsokat.
-Köszönöm! Abban biztos vagyok,hogy minden elfogja nyerni a tetszésem!-mosolyogtam rá.
Megfogtam a bőröndjeimet és elindultam a lift felé. Már majd nem oda értem,mikor hirtelen valaki kivette a kezemből az egyik csomagom. Oldalra néztem és ott jött mellettem egy kapucnis,szemüveges ember. Az megjelenéséből lehetett látni,hogy biztos nem nő. Nem mondott semmit csak jött tovább mellettem,ezért megálltam,hogy megkérdezzem mit szeretne tőlem. Ahogy én megálltam ő is megállt.
-Elnézést,de elmondaná,hogy mit szeretne tőlem,mert elvette az egyik bőröndöm és jön utánam de nem mond semmit!-mondtam neki meglepetten.
-Ne haragudj nem akartam pofátlan lenni csak segíteni szerettem volna,mert láttam,hogy sok cuccod van.-kezdett el mentegetőzni.
-Nem haragszom csak meglepődtem,és köszönöm,hogy segítesz.-mosolyogtam rá.
Oda értünk a lifthez az idegen fiú megnyomta gombot. Amíg vártunk a liftre nem beszéltünk egymással semmit csak néztünk magunk elé, vagy is én igen,de a fiú nem tudom hova nézett,mert nem láttam a szemét,mivel szemüveget viselt. Eléggé érdekes,hogy így be van öltözve kapucni,szemüveg az ember azt is gondolhatná,hogy egy sztár áll mellette,mert ők szoktak így bujkálni a rajongók elől,de hogy tudok ilyen badarságokat gondolni? Még hogy sztár?! Ha az is lenne,miért segítene cipekedni pont NEKEM!? 
-Hanyadik szoba a tied?-kérdezte az idegen.
-A 243-as.-válaszoltam.
-Az én szobám pont melletted van a 244-es.-mosolygott rám. 
Beszálltunk a liftbe,de nem tudtam melyik gombot nyomjam mivel nem tudom az én szobám hanyadik emeleten van. A mellettem álló fiú megnyomtam 9. emelet gombját. Ezek szerint nem most van itt először.
-Te már többször is jártál ebben a szállodában?-kérdeztem tőle kíváncsian.
-Igen. Úgy mond ez a szálloda a rejtek helyem.-nevetett fel. Erre nem mondtam semmit csak mosolyogtam.
-Amúgy hogy hívnak?-érdeklődött a fiú.
-Ashley Roberts,és téged?-kérdeztem kíváncsian,mert most már nagyon érdekelt,hogy hívják.
-Megígéred,hogy nem fogsz sikítani?-kérdezte félve.
-Nem tudom miért sikítanék,de megígérem.-mondtam neki meglepetten,mert nem értettem miért kéri azt,hogy ne sikítsak.
-Az én nevem Zayn Malik.-mondta mosolyogva és levette a kapucnit és a szemüveget. Én sikítozás helyett inkább lefagyva álltam. Akkor csak jól gondoltam,hogy egy sztár segít nekem cipekedni. Túl feltűnő volt,hogy nem is süt a nap,szinte majd nem esik az eső,de rajta még is szemüveg van. Nem vagyok Directioner,de azért eléggé meglepődtem,hogy a One Direction egyik tagja áll velem szembe. Meg kell mondani nagyon helyes és kedves fiú,de barátnője van és ezt tiszteletben tartom. /Néhány dolgot én is tudok a bandatagokról azért,mert nem vagyok rajongó./ Mindig azzal voltam.hogy mind az öten öntelt,beképzelt emberek de hatalmasat csalódtam,de csak is pozitívan! Szerintem a többi négy fiú is épp olyan figyelmes és rendes,mint Zayn.
-Azt a neki!-ennyit bírtam csak mondani.
-Látom eléggé meglepődtél.-nevetett jó ízűen.
-Hát,nem minden nap találkozik az ember a híres és csodálatos Zayn Malik-kal.-kezdtem el úgy beszélni,mint ha hatalmas rajongó lennék.
-Szóval csodálatos vagyok?-mosolygott rám féloldalasan. 
-Ezt csak feltételesen mondtam,amúgy nem vagyok rajongótok.-mondtam el neki az igazságot mielőtt még bele élte volna magát hogy istenítem. Ahogy elnézem az arcát nem nagyon van hozzá szokva,ha valaki azt mondja neki,hogy nem rajongójuk.
-Szóval akkor nem vagy Directioner?-kérdezte meglepetten.
-Nem,csak néhány dolgot tudok rólatok,de a számaitokat imádom.-az utolsó kijelentésemre vissza került  az arcára a mosoly.
-Milyen dolgokat tudsz rólunk?-kezdett el kíváncsiskodni.
-Például,ölsz ha valaki hozzányúl a hajadhoz.-mondtam neki nevetve,de ő is elnevette magát.
-Amúgy hány éves vagy?-kíváncsiskodott tovább.
-20,és te?-ha ő kérdezősködhet akkor én is.
-Én is 20 éves vagyok.
A lift hirtelen megállt alattunk jelezve,hogy fent vagyunk a 9. emeleten. Kinyílt az ajtó és Zayn egyből meg is indult az egyik bőröndömet húzva. Én is mentem utána mivel egymás mellett van a szobánk. /Micsoda véletlen!/ Zayn nem a saját szobája ajtaja előtt állt meg,ha nem az enyém előtt. Nyújtotta felém a kezét ezzel jelezve,hogy adjam neki oda a kulcsot. Kinyitotta az ajtót és előre engedett. Ahogy beléptem a szobába majd ki esett a szemem. Hatalmas és gyönyörű szoba tárult elém. Minden fehér és piros színű volt. Volt a szobában egy hatalmas nagy francia ágy és fehér színű szekrénysor volt. A helységet egy gyönyörű csillár világította be. A fürdő szoba is nagyon ízlésesen volt berendezve és ott is a fehér és a piros szín dominált. 
-Nem baj ha itt maradok nálad egy kicsit beszélgetni?-kérdezte meg Zayn félve(?).
-De hogy is,maradj nyugodtan.-mosolyogtam rá.
-Te itt laksz Londonban vagy valahol más fele laksz?-kezdett bele megint a kérdezésbe.
-Most költöztem ide New Yorkból,úgy mond családi okok miatt.-nevettem fel cinikusan és egyben szomorúan.
-Hogy értve családi okok miatt?-húzta fel a szemöldökét.
-Ez egy hosszú történet.-ültem le mellé az ágyra sóhajtozva.
-Nekem el mondhatod nyugodtan,megbízhatsz bennem.-simította meg a kezem.
Nem tudom miért,de tényleg megbíztam benne és mindent elmondtam neki az elejétől kezdve egészen mostanáig. A történetem végén nem bírtam tovább  és elsírtam magam. Elég nagy szégyen,hogy 20 évesen bőgök más előtt,ráadásul pont
Zayn Malik előtt,de ez érdekelt a legkevésbé. Inkább az érdekel miért ilyenek velem a szüleim. Ahogy Zayn észre vette,hogy elsírtam magam egyből közelebb ült hozzám és szorosan magához ölelt. Nagyon jól esett,hogy törődik velem annak ellenére,hogy alig ismer. A fejemet a nyakába fúrtam és beszívtam férfias illatát. Nagyon jó illata van. Mikor már nagyjából lenyugodtam elhúzódott egy kicsit,hogy a szemembe tudjon nézni. Amikor belenéztem gyönyörű barna szemeibe,szinte elvesztem bennük. Hirtelen nagyon furcsa dolgot éreztem. Nem szerethetek bele Zayn-be,hiszen neki barátnője van és nagyon szeretik egymást! Oké Ashley,állítsd le magad,nem szerethetsz bele egy sztárba aki mellesleg kapcsolatban van!
-Ashley nagyon sajnálom ami közted és a szüleid között történt.-olyan megnyugtatóan mondta,hogy szinte a szívemig hatoltak a szavai.
-Nem kell Zayn sajnálni ez megtörtént már nem tudok mit csinálni,vagy is tudnák csak a szüleim nem akarnak változtatni a dolgokon. Ha nekik így jó,akkor nekem is.-mosolyogtam rá szomorkásan.
-Itt vagy egyedül ebben a nagy városban,ezek szerint csak engem ismersz. Nem maradhatsz itt egyedül! Költözz oda hozzánk az 1D házba. Mindenki nagyon szeretne téged,főleg a csajok:Perrie,Daniell és Eleanor. Rengeteg hely van nálunk és mi szívesen látunk.-mondta mosolyogva.
-Nem lehet Zayn! Nem szeretnék senki nyakán lenni,elleszek én itt addig ebben a szállodában,amíg találok saját házat. Utána úgy is jön ide Londonba a két legjobb barátom. Köszönöm,hogy segíteni szeretnél,de meg leszek egyedül is.-ahogy elnézem Zayn arcát nem nagyon tetszik neki ez a válasz.
-Nem lennél a nyakunkon Ash. Addig lehetnél nálunk,amíg találsz magadnak házat. Ha gondolod mi is segíthetünk neked keresni.-még mindig nem tágít! Borzasztó ez a gyerek! Alig ismerjük egymást pár órája és már is azt kéri,hogy költözzek oda hozzájuk. Nagyon kedves gesztus tőle,de tudom,hogy ezt csak azért mondja,mert megsajnált és ez a hirtelen ötlete támadt,de ha oda mennék hozzájuk,akkor egy idő után mindannyian megunnának és én azt nem akarom. Híres,felkapott banda és millió más dolguk van azon kívül,hogy engem babusgassanak. 20 éves vagyok meg kell állnom a saját lábamon.
     

1.rész A költözés

Meghoztam az első rész remélem tetszeni fog! Nem lett leghosszabb,de ez az első rész nézzétek el nekem! 5 naponta fogom hozni a részeket nektek!:) Légy szíves kommenteljetek,hogy tetszett-e vagy nem! Előre is köszönöm!

Puszii: Fanny 

**Ashley Roberts**

4 éves koromig minden rendben volt,mármint a szüleimre nézve. Hétvégénként mindig együtt mentünk ki a parkba. Együtt mentünk nyaralni minden nyáron,de ez megváltozott anyuék munkája miatt. Mindig csak utazgattak. Nevelő nő vigyázott rám és a szüleimmel is ritkán láttam. Csak a barátaim voltak mellettem Dina é Jason,akiket 2 éves koromban ismertem meg egy közeli parkban,mikor még apuéknak nem volt fontosabb a munkájuk,mint én és ki vittek oda. Mikor már elég idős lettem már nevelő nő sem vigyázott rám. Egy hatalmas nagy házban élek egyedül New Yorkban. Amióta az eszemet tudom itt lakom,de nem nagyon szeretem ezt a várost. Amikor csak lehet Jason és Di átjönnek vagy olykor itt is alszanak vagy én valamelyikőjüknél. Minden szabadidőnket hármasban töltjük. Mindig is irigykedtem Dinára és Jasonre,mert nekik van egy szerető családjuk,míg engem a szüleim úgy tekintenek mint ha meg se lennék. Amíg nekik van egy biztos pont az életükben (a családjuk) én csak magamra számíthatok. Igaz 20 éves vagyok,de akkor is nagyon hiányzik a szüleim szeretete. Van amikor fél évig nem látom őket csak telefonon beszélünk,de ha haza is jönnek csak pár napra. Mindenem meg van amit csak ellehet képzelni. Nagy ház,szint már villa,autó,márkásabbnál-márkásabb ruhák,minden modern cucc. Más azt mondaná,hogy miért sipít a szám,mikor gazdag vagyok?! De én inkább lennék szegény csak lenne minden olyan,mint régen. 

Gondolataimból Dina zökkentett vissza a kiabálásával.

-Hahóó Ashley! Itt vagy?

-Igen,itt vagyok bocsi,csak elbambultam.

-Azt látom! Ha nem akarod lekésni a gépet,akkor húzzunk bele a pakolásba,mert dél van és 4-kor indul a géped és még rengeteg cuccod van!-oktat ki mint mindig

-Oké-oké! Amúgy hova lett Jason? Az előbb még itt volt.-gondolkodtam el.

-Amíg te drágám álmodoztál addig ő lement a konyhába enni.

-Ja az más! Én is éhes vagyok!

-Én nem vagyok éhes.-de ahogy ezt kimondta megkordult a gyomra.

-Aha király lány és te nem vagy éhes!-húztam fel nevetve az ágyról és tolni kezdtem ki a szobámból.

Hát igen a költözés! Mindig is nagy álmom volt,hogy Londonba költözzek és ez meg is fog valósulni,hiszen ma utazok a gyönyörű és csodás Londonba. A szüleim beleegyeztek,mert nekik aztán mind egy,hogy hol hívnak telefonon,New Yorkban vagy Londonban. Meg hát 20 éves vagyok,magyarán felnőtt és azt csinálok amit akarok. Di és Jason el vannak kenődve,hogy elmegyek,de megígértem nekik,amint veszek egy házat jönnek utánam. Ők se nagyon szeretnek itt lakni ebben a nyüzsgő városban. Tudom,ezt most úgy mondom mint ha London egy falu lenne,de akkor ott minden teljesen más.

Ahogy leértünk a konyhába megláttuk Jasont az asztalnál ülve,ahogy tömi magát. Di már majd nem oda akart neki szólni,mikor gyorsan befogtam a száját és kihúztam a nappaliba.

-Na! Mi a baj?-kérdezte csodálkozva

-Jason pont háttal ül. Kiabáljunk oda neki,attól majd jól megijed!-suttogva mondtam neki

-Benne vagyok!-pacsizott le velem halkan.

Szépen halkan a háta mögé lopakodtunk. Szerencsére annyira tömte magába a kaját,hogy észre se vett minket. Megálltunk a háta mögött.

-Szia kismalac!-kiabáltuk el egyszerre magunkat Dinával.

Szegény úgy megijedt,hogy felborult a székkel. Divel már annyira nevettünk,hogy a földön fetrengtünk. Az áldozat először csúnyán nézett ránk,de utána ő is elnevette magát.

-Ti teljesen be vagytok kattanva!-mondta még mindig nevetve.

-Nem hagyhattuk ki! Ne haragudj!-rebegtette meg a szempilláim barátnőm.

-Nem haragszom,de egyetek ti is valamit,mert látszik,hogy ki vagytok éhezve!-mondta Jason a saját fa viccén nevetve.

-Ugye drágaságom azt tudod,hogy ez nem volt vicces?-kérdeztem tőle mi közbe megveregettem a vállát.

Erre a válasz,már csak egy grimasz volt. Mi közbe ettünk beszélgettünk minden féléről. Már a kaját megettük,de mi még egy jó ideig beszélgettünk. Hirtelen a falon lévő órára néztem,már 3/4 hármat mutatott.

-Már ennyi az idő?! Lefogom késni a gépet! Ráadásul még a fele cuccom sincs bepakolva!-kezdtem el össze-vissza szaladgálva kiabálni.

-Nyugodj meg Ashley nem fogod lekésni a gépet! Gyorsan összepakoljuk a cuccaidat és már mehetünk is.-kezdett el nyugtatni Dina,miközben Jason helyeslően bólogatott.

-Oké. Köszönöm!-öleltem meg őket és gyorsan felmentünk a szobámba.

A repülőtéren

"-A Londonba tartó járat utasait megkérem,hogy kezdjék meg a beszállást!"-hallottuk meg a női hangot a bemondóból.

-Mennem kell! Nagyon szeretlek titeket és vigyázzatok magatokra!-mondtam nekik könnyes szemmel.

-Mi is nagyon szeretünk Király lány! Te is nagyon vigyázz magadra!-ölelt szorosan magához Jason.

Dinát is megölelgettem,de ő csak annyit súgott a fülembe,hogy szeretlek,mert a sírástól többet nem tudott mondani.

-Én is szeretlek Di! Amint találok egy házat egyből szólok és jöttök utánam!-mondtam nekik már én is sírva.

-Sziasztok!-köszöntem el tőlük,majd megfogtam a bőröndjeimet és elindultam a többi embert követve,aki a londoni géphez megy. Még egyszer hátrafordultam és integettem nekik,utána felszálltam a gépre.